Az öngyilkosságra való hajlam részben örökletes

Az öngyilkosságra való hajlamnak igazolhatóan van örökletes komponense, amely független az együttesen fennálló pszichiátriai betegségektől. Az öngyilkosságra hajlamosító genetikai variánsokat a 7. kromoszómán azonosították - írja az origo.hu.

Az öngyilkossági kísérletek örökletes hátterét kutató, mindeddig legnagyobb léptékű genetikai tanulmányban a kutatók azonosítottak egy régiót a 7. kromoszómán, melynek bizonyos variánsai növelik hordozójuk kockázatát a szuicid célú próbálkozásokra nézve.

A tanulmány átfedést talált továbbá az öngyilkossági kísérletek és a velük összefüggő pszichiátriai betegségek, különösképp a major depresszió genetikai háttere között, de az öngyilkossági hajlam genetikai meghatározói egyben olyan nem-pszichiátriai kockázati tényezőkkel is kapcsolódnak, mint a dohányzás, a kockázatkereső magatartás, az alvászavarok és a rosszabb általános egészségi állapot. A Biological Psychiatry szakfolyóirat legutóbbi számában megjelent közlemény amellett érvel, hogy az öngyilkossági kísérletek genetikai alapjai részben átfednek ugyan a kapcsolódó pszichiátriai betegségekével, részben viszont elkülönülnek azoktól.

Az öngyilkosság mindenütt jelentős közegészségügyi probléma: évente csaknem 800 ezren oltják ki saját életüket világszerte. A nem végzetes kimenetelű öngyilkossági kísérletek száma becslések szerint ennek akár a hússzorosa is lehet, és az elszenvedett egészségkárosodás rokkantsághoz vagy leromlott életminőséghez vezethet, ami komoly terhet ró a társadalomra és a gazdaságra. A szuicid gondolatok és tettek megfelelő mentális támogatással és kezeléssel visszaszoríthatók, ezért kulcsfontosságú betekintést nyernünk az öngyilkos gondolatok és próbálkozások hátterében álló biológiai útvonalakba, hogy ezzel is elősegítsük a megelőzés és kezelés új módszereinek kidolgozását.

További részletek a cikkben.