Az önkéntes egészségügyi hallgatók tapasztalatairól

A koronavírus 2019. decemberi megjelenése és gyors, járványszerű terjedése idején a kormányzatok különböző stratégiákat alkalmaztak azért, hogy a betegellátási feszültségeket oldani tudják. Csaknem minden egészségügyi rendszer élt azzal a megoldással is, hogy önkéntesen jelentkező orvostanhallgatókat vonjon be ápolási feladatok ellátására. Jellemző volt, hogy maguk a hallgatók is szervezeteket hoztak létre a járvány elleni védekezéssel járó feladatok megszervezésére és az önkéntesek koordinálására.

Egy magyar kutatás nemrég azt vizsgálta, milyen motivációkkal vágtak bele a hazai szakirányú felsőoktatásban tanuló diákok az önkénteskedésbe a járvány idején, és milyen tapasztalatokat szereztek az események sűrűjében. A kutatás eredményeit a qubit.hu összegzi.

Több mint ötezer önkéntes hallgató

Magyarországon már 2020. márciusban elindult az orvos- és egészségtudományi tanulmányokat folytató hallgatók önkéntességének szervezése a koronavírus-járvány idejére – párhuzamosan az online oktatásra való átállással. Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter körlevelének megjelenése után a négy orvos- és egészségtudományi képzést folytató egyetemen felálltak azok az operatív stábok, amelyek a hallgatók önkéntességét koordinálták. 

Noha az Országos Kórházi Főigazgatóság regisztrációs honlapján az szerepelt, hogy a járvány elhárításában való közreműködés önkéntes jogviszony keretében, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény rendelkezései alapján, ellenszolgáltatás nélkül történik, az egyetemek azért különböző mértékben és módon ösztönözték hallgatóikat az önkéntes részvételre: vagy ösztöndíjjal, illetve kreditként elismerve, vagy a szolgálati helytől kapott juttatással. Az önkéntesek munkaideje nem volt egységesen szabályozott, főként a fogadószervezet munkarendjétől függött (így előfordulhatott napi 5 órás, de 12 órás önkéntes szolgálat is). Az ellátott tevékenységek a gyakorlatban – a hallgatók tanulmányi felkészültségétől függetlenül – főként segédápolói vagy kiegészítő (felvételi, adminisztratív, logisztikai) feladatokat jelentettek. A jellemző segédápolói feladatok közé tartozott egyebek mellett az oxigénpalackok cseréje, a gyógyszerelés, a vércukorszint, a vérnyomás, a véroxigén-telítettség mérése, az infúziók bekötése, az étel- és italosztás, az etetés-itatás, az ágyazás, a pelenkázás, az inzulin beadása a cukorbetegeknek étkezés előtt. 

A COVID-19-járvány második és harmadik hullámában a járványügyi politika súlypontja a kötelező kirendelés lett. Így a 2020. szeptember és 2021. április közötti időszakban az orvos- és egészségtudományi hallgatókat már vagy kivezényelték, vagy önkéntesként vettek részt a járvány elleni védekezésben, segítve a kórházak, klinikák és az Országos Mentőszolgálat munkáját. A 2021. februári kormányzati adatok szerint több mint ötezer hallgató vette ki részét a koronavírus-járvány elleni védekezésből.

...

Az önkéntesek típusai

Az önkéntességgel foglalkozó szakirodalmi eredmények szerint a korábbi önkéntes tapasztalatok, valamint az önkéntesség gyakorisága szerint az önkéntesek különböző jellemzőkkel írhatók le. 

A tapasztalatszerzők. A felmérés alapján a járvány önkénteseinek közel kétötöde (155 fő) a pandémia idején találkozott először az önkéntességgel, de többször is volt önkéntes 2020 márciusa és 2021 áprilisa között. Esetükben az önkéntesség iránti elköteleződés a minta átlagánál valamivel alacsonyabb volt, inkább befolyásolták őket erős individualista motivációk, mint a többi alcsoport tagjait – ilyen volt például az önbecsülés és a megszerezhető szakmai tapasztalatok. Ezek pedig kihatottak arra is, hogy a csoport tagjai többször is vállalkoztak az önkénteskedésre. Erre az alcsoportra Rovers et al. (2016) alapján a kutatásban azt találták jellemzőnek, hogy önkéntességük motivációi sokkal inkább szolgálatuk szakmai hátteréhez kapcsolódtak, mint az önkéntes munka eredendő vágyához, ezért is nevezték el őket tapasztalatszerzőknek.

Akik megpróbálták. Az önkéntesek mintájának másik nagyobb alcsoportját (102 fő) azok alkották, akik ugyancsak a járványhelyzetben önkénteskedtek először, de csak egyszer próbálták ki magukat. Többek között ezért is illették őket az „akik megpróbálták” elnevezéssel. Ami ennek az alcsoportnak a tagjait a leginkább motiválta, az a sajnálat és a segítés altruista motivációi mellett a szakmai környezet visszajelzésétől függő önmegerősítés vágya. Az elismerésnek ezt az erős motivációját, úgy tűnik, náluk visszaigazolták az önkéntesség pozitív tapasztalatai. A kérdés az, hogy mindezek a pandémia idején vállalt önkéntességből nyert tapasztalatok mennyire konvertálódnak majd egy későbbi rendszeres önkéntesség helyzetében.

Az elkötelezettek. A kutatásban részt vevők 22 százaléka (85 fő) korábbi önkéntes tapasztalatokkal felvértezetten önkénteskedett a járvány idején. Ők azok, akik a legelkötelezettebbnek mutatkoztak a felmérés adatai szerint, hiszen több időszakban is vállaltak önkéntes munkát. Shi et al. (2021) eredményeivel egyezően a dominánsan altruista motivációkkal rendelkező „elkötelezettek” csoportjára stimulálóan hatott a járványhelyzet. Erre a – nem túl népes – csoportra pozitív önkéntestapasztalataik, erős elköteleződésük és altruizmusuk miatt mindig, minden vészhelyzetben számítani lehet.

További részletek a cikkben.