Az optimizmusban benne van az előre mozdító motiváció és önbizalom is, míg a hála kevésbé ösztönöz a cselekvésre.
A GRACE elnevezésű amerikai vizsgálat szerint azok a betegek, akik az akut koronária-szindróma (ez egy gyűjtőnév, mely a szívkoszorúéren belüli véráramlás akadályozottságából eredő, így életveszélyes koszorúér betegségeket foglalja magában) után két héttel magasabb pontszámot kaptak az optimizmusra, azoknak 6 hónappal később jelentősen nagyobb volt az akcelerométerrel mért fizikai aktivitása, és kevesebbszer kerültek kórházba szív- és érrendszeri problémával, mint azok, akik ugyanerre alacsonyabb pontszámot kaptak – olvasható az origo.hu portálján.
Bár a kutatók azt feltételezték, hogy a hála érzése szintén befolyásolja a fizikai aktivitást és a kórházi ápolást, ez az összefüggés nem volt statisztikailag jelentős. Ezen kívül szintén nem sikerült jelentősebb kapcsolatot felfedezni az optimizmus vagy a hála, és a gyulladást vagy a halálozási kockázatot előre jelző biomarkerek tekintetében.
A különbség valószínűleg annak köszönhető, hogy az optimista ember a jövőre koncentrál, míg a hálás inkább a múltbeli és a jelenlegi eseményekre összpontosít. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy nem minden pozitív gondolat és érzés egyforma.