Az ördöggel is lepaktált a tüdőbeteg gyerekekért

Gömbös Gyula műtéteknél asszisztált neki, a szegedi színigazgató felesége Móra Ferenccel tévesztette össze, Tóth Árpád tíz kilót hízott a segítségével, mindeközben darabokat írt, ráadásul életre hívta az első magyar iskolaszanatóriumot. Nem mellesleg részt vállalt a száz éve pusztító kórok megfékezésében. Ne csodálkozzon a nyájas olvasó, ha nem ugrik be, kiről van szó. Eddig a pillanatig senki sem ismerte Müller Vilmos, a szegényeket és újságírókat segítő zsidó orvos nevét, aki a gyógyítás mellett a tudományos ismeretterjesztésnek is úttörője volt itthon. A válaszonline.hu cikke mutatja be e Különösen kreatív életutat.

A család még Vilmos gyerekkorában Szegedre költözött. Jómódban éltek, a szülők taníttatni tudták Vilmost és testvéreit is. A szegedi piarista gimnázium után a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1899-ben szerzett diplomát. Az egyetemen tanára volt Korányi Frigyes, akit Müller egész életében példaképének tekintett, s akinek tüdővész elleni küzdelmében követője kívánt lenni. Az Alföldhöz való kötődése és Korányi iránti tisztelete már az egyetem elvégzése után cselekvésre késztette a „morbus hungaricus”, vagyis a tüdőtuberkulózis (TBC) terjedésének megfékezése érdekében.

Ambícióit nem fékezte szerénység. 1900-ban, mindössze 22 évesen a Budapesti kir. Orvosegyesület, XXVI. rendes ülésén, majd a Szegedi orvos-egyesület XIX. Szakülésén is tüdővész-szanatóriumok létesítését szorgalmazta vendégelőadóként. Miközben a II. Sebészeti Klinika „díjazatlan műtőnövendékeként” gyarapította gyakorlati tudását, megjelent első közegészségügyi cikke a Pesti Hírlapban Harc a tüdővész ellen címmel. Ebből kiderül, hogy ekkor félmillió tüdővészes van Magyarországon és évente 70 ezernél többen halnak bele a betegségbe. Az életút további részletei a cikkben.