Az orvos, aki dönt arról, ki kapjon új szívet

Hazánkban hetente kap valaki új szívet. Minden esélye megvan a teljes életre, de ha felmondja életre szóló kapcsolatát orvosaival, 2-3 nap alatt meghal. Olyan is van, aki ezért nem kaphat szervet. A műtétekről, a kiválasztásról, a betegek utóéletéről és a kockázatokról kérdezte a 24.hu Magyarország egyik vezető szívsebészét.

Szerényen bújt meg a közelmúlt hírei között a Semmelweis Egyetem közleménye: elvégezték az ötszázadik szívtranszplantációt Magyarországon, ezzel most egy végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő 24 éves férfi életét mentették meg az orvosok. Laikusként még a mindenben szakértő magyar mentalitással is elképesztő ez a szám, főleg úgy, hogy ilyen beavatkozásra 25 éve van lehetőség hazánkban, és a műtétek felét az elmúlt öt évben végezték.

Ha máshonnét nem is, tucatnyi filmből tudjuk, milyen óriási munka kezdődik abban a pillanatban, ahogy elhangzik a mondat, van egy beültethető szívünk! Ebben a megvilágításban még többnek tűnik ez az 500: 1992-2012-ig havonta átlagban egy-két, majd a mai napig már hetente egy szívátültetés történt Magyarországon.
A statisztikák mögött ott az emberi tényező: honnan van ennyi donorszív, hogy néz ki egy ilyen beavatkozás, milyen kilátásai vannak az újszíves betegnek? Dr. Szabolcs Zoltán szívsebésszel, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatóhelyettesével beszélgettünk. Ebben az intézményben 455 beteg kapott új szervet az elmúlt negyed évszázadban.

A szervfelajánlások nagy intenzív osztályokról, megyei kórházakból érkeznek, a koordinációs feladatokat az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája látja el. Ha valaki életében nem tiltja meg – esetleges halála esetén – szervei felhasználását, akkor az adott kórháznak jogában áll átültetésre felajánlani. A család természetesen megvétózhatja a döntést, a medicina nem megy ellene erővel. De többek között a média hatásának és az intenzív osztályokon dolgozó terapeutáknak köszönhetően az elmúlt tíz évben az ilyen családi tiltakozás nagyon ritkán fordult elő. Az emberek megértették és elfogadták, hogy ha szerettükön az orvostudomány már nem tud segíteni, halálukkal legalább mások életét megmenthetik. A közvélemény formálásában nagyon komoly szerepük van a sikeres műtéten átesett pácienseknek is – fogalmaz a professzor.

Évente átlagosan 50-60 felajánlás érkezik, amióta csatlakoztunk az így már nyolc uniós országot tömörítő Eurotransplanthoz, a szervek 15-20 százalékát külföldről kapjuk. A kölcsönösség elvén működik, ami azt jelenti, hogy ezeket a szerveket alkalom adtán „vissza kell adni". Kegyetlenül hangzik, de tény: ha a darabszámot tekintjük, minden itthon beültetett szívnek Magyarországon kell kitermelődnie. Ha tehát valahol van egy beültetésre alkalmas szív, a kórház értesíti a Szervkoordinációs Irodát, amely továbbítja az információt az Eurotransplantnak. Itt kezelik a nemzeti várólistákat is, és döntenek róla, melyik országban ki az a 2-3 beteg, aki megkaphatja.

Innentől kezdve a döntés adott transzplantációs központ orvosának kezében van, esetünkben ez a személy Szabolcs Zoltán professzor. A kiválasztás négy legfontosabb szempontja ebben a sorrendben:
-a vércsoport egyezzen;
-a donor és a recipiens (befogadó személy) közti súlykülönbség ne legyen több 10-15 százaléknál;
-sürgősség;
-várólistán elfoglalt hely.

További részletek a weboldalon.