Az orvos nagyobb tudása inkább támogató viszonyt alakítson ki

Mondják, a gyógyítás sokféle. Aki nemcsak a testet veszi figyelembe, hanem holisztikusan szemléli az embert, vajon csak „más orvos”? Dr. Mangó Gabriella háziorvossan nemrég megjelent könyve apropóján beszélgetett a hazipatika.com.

Sokszor láthatnak téged különböző tévék műsoraiban, mint szakértőt, de a közösségi médiában is rendkívül aktív vagy.

Tudod, abban a világban, amiben élünk, igazából profitorientált minden. Az egészségünk is az, bármilyen szép szavakba csomagoljuk a tényeket. Pedig az emberi élet egyszer van, és aztán hopp, egyszer csak nincs... És mégis annyiféle dologra herdáljuk el; gyűlöletre, kapcsolatok szétszakítására, uszításra, pedig ezek helyett akár építhetnénk is, és lehetnénk valóban azok az emberek, akik itt belül vagyunk. Fontosnak tartom a jelenlétet. Hogy érezhető legyen egy szó, egy mondat, támogató segítség az embereknek, tudják, hogy valaki elérhető.

Nyilvánvaló, hogy a beteg és orvos közötti viszony is nagyon fontos.

Így van. Orvosként természetesen figyelembe kell venni azt, hogy a beteg mit gondol, és hogyan érez. Fontos, hogy partneri viszonyt tudjunk kialakítani, bár néha így is adódik egyfajta alá-, fölérendeltség. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy az orvos többet tud egy adott témáról. Azonban ez nem feltétlenül kell jelentsen hierarchiát, inkább egy támogató viszonyt.

Ez a tudás hogyan alakul ki az évek során? Az egyetem csak egy kiindulópont.

Az ott szerzett lexikális tudás idővel tapasztalattá alakul. Az évek alatt sok mindent lát egy egészségügyi szakember, és a fekete-fehér kategóriák elkezdenek összemosódni. A gyakorlati tapasztalatok segítenek abban, hogy jobban megértsük, mi működik és mi nem, ami végső soron a betegek javát szolgálja.

Találkoztál esetleg olyan meglepő esetekkel, amik hangsúlyozzák a tapasztalat jelentőségét az orvosi gyakorlatban? 

Igen, számtalanszor. Emlékszem, volt egy betegem, aki állandóan azt mondta, hogy lemerült a pacemakerében az elem. Elküldtem őt kardiológushoz, többször is, de mindig kiderült, hogy a pacemaker még bőven jól működik, többször is ellenőrizték. Sokadik alkalommal végül leültettem magam mellé a beteget, és az asszisztensnőmnek mondtam, hogy legjobb lesz, ha felhívjuk Amerikában a professzor urat. Telefonáltunk, és azt mondtam az úrnak, hogy kaphat egy olyan szert, amivel feltölthetjük a pacemakerét. Ezután egy évig teljesen nyugodt volt, és boldogan kertészkedett otthon. Az életminősége jelentősen javult, ami bizonyítja, hogy néha a beteg által önmaga számára teremtett problémáit is „orvosolni” kell. Természetesen ezt a beteget is rendszeresen ellenőriztük, és amikor valóban kellett, akkor bekövetkezett nála az elemcsere is. Ugyanakkor volt olyan páciensem, aki visszatérő refluxos tünetre kért gyógyszert telefonon, holott mint kiderült, több napos mellkasi panasza volt. Csak nem jött be a rendelőbe, és erre a hívásban nem is utalt. Sajnos, így ő ezt nem élte túl. Ezért szeretem akut bajoknál a személyes jelenlétet. A konfabulálásnak „szaga van”...

A teljes interjú a hazipatika.com oldalon olvasható.