Éger: A kamara nem szervezhet sztrájkot, a következő másfél-két hónapban dől el, hogy milyen eszközökhöz folyamodunk.
„A következő másfél-két hónapban dől el, hogy milyen eszközökhöz folyamodunk” – mondta a Mandinernek adott interjújában a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Éger Istvánnal a testület követeléseiről, a paraszolvencia örök kérdéséről, valamint a kamara és a politika viszonyáról beszélgettek.
- Hogyan haladnak a nagygyűlés után elkezdődött tárgyalások?
- Nehézkesen. A legsürgetőbb megoldandó probléma, amit már vagy úgy tíz hónapja próbálunk megértetni a szaktárcával, hogy a nyugdíj mellett dolgozó munkavállalóinkat az érvényes jogrendszerre hivatkozással kihasználják és hátrányos helyzetbe hozzák. Egyszerűen méltatlan, hogy miközben a portás ül a fülkében, nyomkodja a sorompógombot és közben nézi a tévét, a 100 ezer forintból hazavisz 85 ezret, a vele egykorú, agyonhajszolt, műszakozó, nehéz fizikai munkát végző nővér jó esetben 71 ezret.
- Ha ennyire elégedetlenek az állapotokkal, miért nem viszi az orvosokat utcára, miért nem sztrájkolnak?
- A kamara nem szervezhet sztrájkot, és az utcára vonulás nem a mi stílusunk. Most megvolt a demonstratív fellépésünk, azt gondolom, ez elég volt. Egyelőre. A következő másfél-két hónapban dől el, hogy milyen eszközökhöz folyamodunk. Ha a tárgyalások belátható időn belül nem hoznak eredményt, például felmondhatjuk az önként vállalt túlmunkát, aminek következtében több ezer orvos fog havonta több tíz órával kevesebbet dolgozni. Ezt nem lenne képes elviselni a rendszer. Persze nem ez a célunk, és nem is én, hanem a kamara megfelelő testületei fognak dönteni, az eredményesség pedig a tagjaink személyes közreműködésén múlik. (...)
- A kamarán belül sokan elégedetlenek a vezetéssel. A belső ellenzéknek számító Újratervezés Csoport el akarja érni, hogy végre valódi érdekképviseletük legyen az orvosoknak.
- Ha a társaságnak valóban ez lenne a célja, akkor venné a fáradtságot és megnézné a kamara összes dokumentumát az előző 20 évből, és az alapján beszélne a sajátjaként előadott célokról. A 12 pontjukban egyetlen olyan szerepel, amely némileg eltér az általunk megfogalmazott követelésektől. Ők azonnali béremelést követelnek, ami viszont nevetséges és irracionális. Lépésről lépésre kell haladni.
- Ha lényegében ugyanazok a célok, akkor mi a bajuk velük?
- Mi soha nem mondtunk rosszat a csoportról. Megjegyzem, tőlük még senki nem vette a fáradtságot, hogy az elnökséggel valódi párbeszédet kezdeményezzen. A problémát az jelenti, hogy a kamara tagjaként nem tartják be a játékszabályokat. Ha ugyanis valaki tenni akar a testületért, akkor a szabályoknak megfelelően kell megméretnie magát, nem pedig trójai falóként bejönni a kamarába és osztani a sajátnak vélt igazságát. Ráadásul kineveztek maguknak egy elnökjelöltet Kincse Gyula, a Gyurcsány-kormány államtitkára személyében, úgy, hogy még nincs is választási időszak.
- Az miért zavarja, hogy köze van a politikához: Ön Kötcsére jár, ő meg bizonyára Szárszóra ment korábban.
- Egy köztestületnek az éppen regnáló politikai hatalommal eredményt hozó párbeszédre kell törekednie. Az, hogy engem meghívtak Kötcsére, nem politizálás, hanem a politikai környezetben való működés. Nem keverendő össze a pártpolitizálással, azzal, ha egy csoport olyan személyt akar egy köztestület élén látni, aki harminc éve nem folytat orvosi tevékenységet, másfél éve lépett be a kamarába, miközben az egyik legerősebb ellenzéki párt vezetőjének kormányában töltött be államtitkári pozíciót... Ezzel akarva-akaratlanul egyetértett annak a kabinetnek a politikájával, ami kőkeményen kamaraellenes volt, a testülettel szögesen ellentétes álláspontot képviselt, hagyta lepusztulni a magyar egészségügyet. Ezek után joggal merül fel az aggodalom, hogy egy ilyen jelölt megválasztása esetén pártpolitikai befolyás jelenik meg a kamarában. A teljes interjú itt érhető el