Balog miniszter ébredése a hospice ügyében

Balog Zoltán humán miniszter szombaton utasította Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárt, hogy biztosítsa a Magyar Hospice Alapítvány működéséhez szükséges forrást, egyúttal felhívta az alapítvány figyelmét a felelős működésre. Hogy mikor, hogyan, pontosan mennyi pénz is érkezik majd az bajba jutott ellátó számlájára, arról egyetlen szó sem esik - írta a Népszava publicistája.

A közlemény önmagában is érdekes: olyan, mintha a miniszter nem tudná, hogy nem azért van bajban az egyetlen magyar életvégi ápolást végző civilszervezet, mert Ónodi-Szűcs Zoltán ráült egy zsák pénzre, és ha fene fenét eszik, akkor sem ad belőle senkinek. Vagy mert az Alapítvány eddig felelőtlenül gazdálkodott volna.

Az államtitkárnak nincs pénze. Sőt a mozgástere is igen kicsiny. Még arról is nemzetgazdasági minisztérium hivatalnokai döntenek, hogy adnak-e a súlyos betegek gyógyszer-támogatására pénzt, és ha igen, melyikre mennyit. Így aztán a Hospice Alapítvány támogatása sem rajta múlt, ellenkezőleg, az a magyar kormányok évtizedes adóssága. Mert egyszerűen nem vettek/vesznek tudomást arról, hogy van itt évente 30-35 ezer ember, aki rákban hal meg, és további több tízezer olyan beteg, akit más gyógyíthatatlan kór visz el. Ezek a haldoklók adófizetők voltak, sőt még az utolsó heteikben is azok. Csak már igen rossz érdekérvényesítők. Így aztán a magyar egészségügy egyik legnyomorultabb ágazata a legnagyobb bajban lévők gondozását végző hospice lett.