Belenéznek a testünkbe

A képalkotó diagnosztika fejlődésének köszönhetően az orvosok ma már pontosan láthatják a beteg szerveit, kóros szöveteit. Van-e kockázata a röntgenfelvételek készítésének, a CT-, MR-, UH-vizsgálatnak? – kérdezte a szabadfold.hu a radiológus szakembert.

A képalkotó diagnosztikai eljárások során a testünkről különböző fizikai elveken működő gépekkel képeket készítünk, s azokat elemezve próbáljuk megfejteni, mi állhat a panaszok hátterében. A radiológiai vélemény csak egy adat a betegről és a betegségről a szerzett információk sorában, ezért nem szabad túlértékelni – tájékoztat dr. Kis Zsuzsanna, az egri Markhot Ferenc Kórház radiológiai osztályának osztályvezető főorvosa. A végleges diagnózis a panaszok, a laborértékek, a képalkotásban szerzett leletek elemzése alapján születik meg.

ELTÉRŐ KOCKÁZAT. A vizsgálatok csoportosíthatók aszerint, hogy milyen fizikai elv alapján születnek meg a képek. Az ártalmasabb módszerek során röntgensugárral dolgozó berendezésekkel készül a vizsgálat: ilyen a computer tomográfia (CT) és a röntgen. Ártalmatlan az ultrahang (UH) és a mágneses magrezonancia (MR). Képalkotó módszer a hagyományos izotópos vizsgálat, illetve a PET (pozitron emissziós tomográfia) CT és MR, amely a szervek anatómiáján (alaki elváltozásain) felül a szövetek anyagcseréjéről is információkat ad. 

Ha megvan köztük a bizalom, akkor a beteg elfogadja a házi- vagy a szakorvosa döntését, hogy kell-e és milyen képalkotó diagnosztikai vizsgálat a panasza okának alapos felderítéséhez. Ugyanakkor nem szabad a vizsgálatokat indokolatlanul halmozni, mivel a szervezetet ért röntgensugárzás életünk során összeadódik. Gyermekekről, fiatal felnőttekről, kismamákról csak akkor készítünk ilyen felvételt, ha például életveszély fenyeget vagy nincs más módszer a betegség felderítésére. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a tüdőszűrésről vagy a mammográfiáról óvatosságból bárkinek is meg kellene feledkeznie – tudjuk meg a radiológustól.

A modern képalkotó berendezések kiváltottak számos korábbi sugárveszélyes, fájdalmas, szervezetbe hatoló beavatkozást. A CT-t és az MR-t az orvosok elsősorban a daganatos megbetegedéseknél az elváltozások felfedezésére és követésére, a gerincsérv diagnosztizálására használják. A vizsgálatokat megnehezítheti az elhízás: előfordulhat, hogy a termetes beteg nem fér bele a CT- vagy MR-szerkezet alagútjába, netán az ultrahangvizsgálat során a legalacsonyabb frekvencián működő vizsgálófejjel is csak korlátozott képminőség érhető el.

A CT balesetek vagy stroke esetén nagyon fontos a gyors lelethez. A mellkasi vagy a hasi vizsgálatnál előírás, hogy a páciens éhgyomorral érkezzen, a felvétel készítése előtt 3-5 órával ne étkezzen. Szomjaznia sem szabad, a gyógyszereit beveheti. A jódos kontrasztanyagnak lehetnek szövődményei, így akinél előfordult allergiás reakció, jelezze. Terhesek és szoptató kismamák sem kaphatják, mert a jód árthat a pajzsmirigy túlműködésében szenvedőknek. A vénás kontrasztanyag károsíthatja a vesét, ezért előzőleg vesefunkciós laboratóriumi leletet kell készíttetni. A vesebetegek mindenképpen szóljanak az állapotukról, míg a cukorbajosoknak a vizsgálat előtt és után a gyógyszeradagjukat ki kell hagyniuk. 

A teljes hasi ultrahangos vizsgálat éhgyomorra történik, lehetőleg telt húgyhólyaggal. Az egri kórház nemrégiben lecserélhette a régi gépét, az új készülék – amit mintegy 50 millió forintos támogatásból vásároltak meg – az általános vizsgálatokon túl az ízületek és az idegek speciális vizsgálatára is képes. 

További részletek a cikkben.