Bemutatjuk a krízisambulanciát, amelyet elárasztanak az öngyilkosjelöltek

A szocialista ember nem lesz öngyilkos – az 1980-as években még ez volt az alapállás, annak ellenére, hogy akkoriban évente csaknem ötezren dobták el önként az életüket. Bár még most is uniós átlag felett állunk, ez a mutató mára évi 1500-1700 esetre „szelídült”. Abban, hogy idáig eljutottunk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályának is jelentős szerepe van, de a küzdelem még korántsem ért véget. Az index.hu most exkluzív bejárást kapott a 40 éves múltra visszatekintő intézménybe és riportban mutatja be.

Amellett, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórház pszichiátriai részlegének van egy ilyen sajátos, kifejezetten a krízisre, illetve az öngyilkosságra irányuló profilja – amit lakóhelytől függetlenül bárki igénybe vehet –, az intézményben területi ellátás is zajlik, az együttműködés pedig olyan szoros, hogy a személyzet is egy és ugyanaz, az osztályon dolgozó szakemberek forgó rendszerben látják el az ambuláns feladatokat.

„Ez a struktúra azért előnyös, mert így a kollégákat hosszú távon is meg tudjuk őrizni. Nem mintha a mentális betegek ellátása a pszichiátriai osztályon olyan könnyű lenne, de az ambuláns munka bizonyos tekintetben még nehezebb, hiszen a szakemberek nem vagy csak nagyon nehezen tudnak érzelmi távolságot tartani akkor, amikor valaki arról mesél, hogy el akarta dobni az életét, mert meghalt a gyermeke vagy elvesztette a szerelmét. A kollégák ilyenkor zsigeri szinten átélik mindazt, amin a beteg is keresztülment, ezért fontos ezt a tevékenységet limitálni” – mutat rá Szilágyi Simon, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályának vezetője

A szakemberek megóvása mellett az ambulancián mindig is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy alacsony küszöbön tartsák az ellátást, vagyis nem kérnek beutalót, bárkit szívesen látnak, akinek lelki elsősegélyre van szüksége.

A másik, amire szintén nap mint nap törekednek, hogy a szolgáltatás egyénre szabott legyen, ami annyit tesz: bárki bármilyen úton-módon kerül az intézmény látókörébe, térben és időben is úgy látják el, hogy a felépülés a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb legyen.

Továbbiak a riportban