Berkő professzor találmánya sok gyermek életét mentheti meg

Hazánkban évente közel 400, a világon évente legalább 3 millió növekedésben retardált magzat és újszülött veszti el életét. A növekedési retardáció korai és biztos felismerése eddig megoldatlan volt, prof. dr. Berkő Péter szülész-nőgyógyász módszere megoldást ígér. A boon.hu erről kérdezte az orvost.

Professzor úr, mit jelent az, hogy növekedési retardáció?

A méhen belül kifejlődő magzat születéskori, majd gyermek- és felnőttkori testméreteit alapvetően a szüleitől örökölt génjei, az úgynevezett növekedési potenciálja határozza meg. Ha azonban az anya – éhezése vagy valamilyen betegsége miatt – nem képes a magzata számára elégséges tápanyagot és oxigént biztosítani, vagy ha a magzat lepénye megbetegszik, és ezért az anyai szervezet által a magzat számára küldött táp­anyagot vagy oxigént nem képes magán átereszteni, a magzat számára továbbjuttatni, illetve ha a magzat valamilyen betegsége miatt nem képes a tápanyagot és az oxigént hasznosítani, akkor egyes szervei károsodhatnak, a növekedése pedig akár jelentősen is elmaradhat az átlagostól. Akkor ő „növekedésben (megzavart, elmaradt) retardált” lesz.

Szerencsés esetben a magzatnak csak a testméretei lesznek kisebbek, az esetek jó részében azonban a szervműködései is károsodnak, és ezért növekszik meg az esélye annak, hogy már méhen belül vagy csecsemőkorban meghalhat. Sőt, egyre több a bizonyítéka annak, hogy a méhen belül kialakult növekedési retardáció – nem a kisebb testméretek, hanem a szervkárosodások miatt – késői (gyermek- vagy felnőttkori) súlyos betegségek kialakulásában is oki szerepet játszhat.

Milyen gyakori a növekedési retardáció miatti magzati vagy újszülött-halálozás?

Egy Pellet nevű kutató kimutatta, hogy a növekedési retardáció a halvaszületések leggyakoribb oka, az újszülött-halálozásnak pedig – a koraszülöttség után – a második leggyakoribb oka. Rendkívül fontos betegségről van tehát szó, hiszen a világon évente hárommillió halvaszületés és négymillió újszülött-halálozás történik.

Hogyan lehet a növekedési retardációt felismerni, diagnosztizálni?

A világon már évtizedek óta – de szerintem tévesen – akkor neveznek egy újszülöttet növekedésben retardáltnak, ha a testsúlya kisebb, mint a „súlystandard 10-es súlypercentilisének” az értéke. Azaz a súlya az azonos korúak legalsó 10 százalékába tartozik.

Professzor úr, csak a súly számít?

Ha hiszi, ha nem – napjainkban még – csak a súly számít. Ebbe nem tudtam én beletörődni.  Olyan módszert dolgoztam ki, amely 5 paramétert használ a testi fejlettség jellemzéséhez, a növekedési retardáció definiálásához. Ezen a mátrixon mindenféle fejlettségű és tápláltsági állapotú újszülöttnek megvan a maga helye. Ez megadta annak a lehetőségét, hogy megvizsgáljuk: melyek azok a cellák (fejlettségi és tápláltsági állapotok), amelyek a legveszélyesebbek, ahol a legtöbben halnak meg. A KSH közreműködésével, Joubert Kálmán barátom által készített magyar súly- és hossz­standardokat használva, 13 év alatt született, 1 244 918 magyar újszülöttet elhelyeztünk ezen a mátrixon. Aztán mindegyik cellában kiszámítottuk a halvaszületés, az újszülött-halálozás és a csecsemőhalálozás előfordulását. Aztán megkerestük azt, hogy mely cellákban a legnagyobb a halálozások mértéke, azaz: mely cellákba tartozni a legveszélyesebb. Öt ilyen cellacsoportot találtunk, ezért azt javasoljuk, hogy a retardáció 5 csoportját érdemes elkülöníteni.

A módszer további részleteiről a teljes cikkben olvashat