Egy boncmester olyan mélyen belelát az emberi test és a szervek működésébe, valamint a betegségek világába, mint nagyon kevesen.
Este fényes divatbemutatókon vesz részt, büszkén nézi, ahogy a modellek az ő ruháiban lejtenek végig a kifutón, majd másnap hajnalban felkel és indul a kórházba. Nem mindennapi foglalkozást űz Ilona, legalábbis a nők körében biztosan nem mondható általánosnak: kórboncnokként dolgozik két fővárosi kórházban is - mutatta be őt a blikk.hu.
– A nagypapám halottszállító volt, nálunk teljesen megszokott látványnak számított, hogy két halottaskocsi is állt az udvarukban. Ennek ellenére eredetileg orvosnak készültem, de az nem jött össze. Így elvégeztem a szükséges iskolákat és kórboncnok lettem – engedett betekintést a múltjába.
Ilona legfőbb üzenete, hogy a halottakat tisztelni kell, sosem felejti el, hogy élő, érző emberek voltak egykoron. A boncteremben éppen ezért nincs helye semmiféle tréfálkozásnak, kimondottan haragszik, ha valaki ilyesmivel próbálkozik. Nehéz elképzelni, hogy milyen szépsége lehet ennek a munkának, de Ilona ezt is tudja: egy boncmester olyan mélyen belelát az emberi test és a szervek működésébe, valamint a betegségek világába, mint nagyon kevesen.
– Pedig a boncmester nem is foglalkozhat azzal, hogy mi okozta a halált, az már az orvos feladata – tette hozzá Ilona. – Szorosan együtt dolgozunk, egymásra vagyunk utalva, de a kórboncnok feladata az, hogy előkészítse a testet boncolásra, elvégezze azt, majd felkészítse a halottat a temetésre vagy a hamvasztásra.
Nem csak erős lélek, vagy ha úgy tetszik, erős gyomor kell ehhez, de fizikai erő is. Továbbiak a teljes cikkben