Országosan évről évre több az olyan diák, aki rászorul a gyógytestnevelésre, ami azért nem azonos a gyógytornával.
A módosított Nemzeti alaptanterv egyik fő újítása a testnevelés és egészségfejlesztés terén, hogy ismét deklarálja a gyógytestnevelést mint az iskolák nevelési-oktatási alaptevékenységét. A 2012-es szabályozásban ugyanis ez nem szerepelt – emelte ki a Hamar Pál, az MTA doktora, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Nemzetnek nyilatkozva.
Az eddigi rendszerben nem volt egyértelmű, hogy a gyógytestnevelés önálló tantárgy-e, s egyáltalán, mi a gyógytestnevelők pedagógiai-szakmai státusa, ezért az iskolák meglehetősen eltérő gyakorlatot alkalmaztak.
Mint mondta, területileg nagy eltérések találhatók, de biztosan kijelenthető, hogy országosan évről évre több az olyan diák, aki rászorul a gyógytestnevelésre. Amiről mellesleg nem árt tudni, hogy nem azonos a gyógytornával, lévén utóbbi egészségügyi szolgáltatás.
Hamar Pál rámutatott: örvendetes, hogy a tantervi változások nyomán a mozgás megjelenhetett az alapkompetenciák között, hiszen az nagyon sok ponton kapcsolódik a közismereti tárgyak anyagához.
A tanulók mozgáshoz fűződő pozitív attitűdjének kialakítása érdekében a tanterv leszögezi, hogy az értékelés alapja elsősorban a diák önmagához mért fejlődése kell hogy legyen. Hamar Pál hangsúlyozta: a testkultúrával, a testneveléssel szemben megváltozott a társadalmi elvárás, előtérbe került az egészség, ezért is változott a műveltségi (tanulási) terület neve testnevelés és sportról testnevelés és egészségfejlesztésre.