Bízzunk a pénztárakban és csináljunk sok gyereket!

Mára egyértelművé vált, hogy a demográfiai és technológiai okok matt át kell gondolni a korábbi modelleket. Az egyre drágább rendszereket ugyanis egyre több tag, egyre több befizetés árán lehet csak fenntartani, ám ez a gyakorlatban nem feszíthető a végtelenségig. Eljut a rendszer odáig, hogy az állam felelőssége nem csökken, de a rendszer deficitjéről már ismét az egyéneknek kell gondoskodnia mondta Kincses Gyula, az ESKI volt elnöke az OTP-Portfolio Öngondoskodás konferenciáján – írja a Napi Gazdaság.

Annak ellenére, hogy egyre fontosabb az öngondoskodás, ez még nem jelenti azt, hogy az egyént magára lehet hagyni. A korszerű öngondoskodáshoz az egyén erőfeszítésein túl – tudás, anyagi követelmény – a szervezeteknek is hozzá kell járulniuk, ez az asszisztált öngondoskodás – vélekedett az ESKI volt elnöke.

Az állami és egyéni szintek közé szükséges volna köztes szinteket is beépíteni, hiszen az csak nagyon drágán oldható meg, s rosszabb hatásfokkal, hogy az állam maga gondoskodjon az egyén személyes szükségleteiről. Ennek fényében a pénztárak szerepe a prevencióban sem elhanyagolható – főleg ha több akar lenni egy túlbonyolított folyószámlánál. A pénztáraknak hiteles információkat kellene adniuk az egészségügyi szolgáltatókról – hol milyen szolgáltatást lehet igénybe venni –, szükséges volna az egyént végigkísérni a folyamatokon, a beteg, az egyén ne legyen magára hagyva a rendszerben. De a legfontosabb – emelte ki Kincses Gyula –, hogy bízzunk a pénztárakban és csináljunk sok gyereket.