• nátha
    • Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

      Kutatók vizsgálják komolyan, létezik-e férfinátha?

    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Borbély Krisztina az Év Radiológusa

Lapszemle 2018.09.10 Forrás: medicalonline.hu
Borbély Krisztina az Év Radiológusa

Elkapni korán, kicsiként megtalálni az elváltozást, mert akkor még biztosan lehet segíteni.

A radiológia, a röntgen olyan, mint a nyomozás: a nagy feladat, megtalálni a tettest. Ez az egyik legnagyobb hajtóerő. Elkapni korán, kicsiként megtalálni az elváltozást, mert akkor még biztosan lehet segíteni. Akkor van esély a gyógyulásra.

A szavakat Borbély Krisztina, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának főorvosa mondja, aki nemrégiben vette át a Magyar Radiológus Társaság és az Affidea közös pályázatán elnyert Év Radiológusa díjat, s az ezzel együtt járó egymillió forintos jutalmat - mutatta be a doktornőt a medicalonline.hu.

Azt mondja, a radiológiában épp a krimi izgatta leginkább. Hogy kitalálhatja, ki-mi a felelős a helyzetért. Az elváltozásért, amit vagy orvosolhatunk, vagy nem, „de nekünk akkor is mindent meg kell tennünk a betegért. Különben jönnek a lelkiismeret-furdalások, hogy jó volt-e a diagnózis, nem vittük-e félre a még megmenthetőt, tudtuk-e hitelesen továbbküldeni a beteget azokra a helyekre, ahol talán ténylegesen is segíthetnek.” (...)

Több olyan története van, hogy kifejezetten megérzés segítette, vallja, hozzátéve: mindez ritka, hiszen szigorú szabályok szerint folyik az orvoslás. – Ha valami a mellkas röntgen felvételen nem tetszett, rendszerint javasoltam, hadd világíthassam át a beteget. Ilyenkor a térben, több irányból megnézem a kérdéses területet, s nagyon sok mindent meg is találtam… Emlékszem, még „nagyon kicsi voltam” az István kórházban, s a mellkasi átvilágítás során a tüdő szélén egy pici árnyék látszott. Jeleztem a betegnek, hogy átvilágítom. Az idősebb kollégák szóltak, hogy ne essek túlzásba, de valahol a hasamban azt éreztem, hogy azt ott nagyon meg kell néznem. Muszáj. És amikor beszívta a beteg a levegőt, mint a Nap a hegy mögül, egyszer csak előbukkant egy golyó. A tüdődaganat láttán a kollégák elsápadtak, én meg bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nincs ez a megérzés…

Bár szakmámban a logika dominál, egy életre megjegyeztem, hogy nagyon figyelni kell az intuíciókra – emlékezik, arra is utalva, hogy nagy tanítója, Forrai Gábor is felhívta arra a figyelmét, mennyire fontos a megérzés. Kell a logika, kell a tudás, de kell hozzá ez a plusz is... A teljes írás itt olvasható