Borderline típusú személy: identitászavar

Akiket ez érint, azok többnyire képtelenek képességeiknek és tehetségüknek megfelelően érvényesülni az életben. Ezt leginkább szélsőséges hangulatváltásaiknak köszönhetik, amelyek nem annyira külső történések, mint inkább belső tényezők által meghatározottak.

A borderline-oknak vannak közös jellegzetességeik. Másokkal való kapcsolataikat jellemzi a szélsőséges csapongás a túlidealizálás és a leértékelés között. Önkárosító impulzivitásra hajlamosak, például költekezés, szexualitás, pszichoaktív szerhasználat, bolti lopás, felelőtlen autóvezetés, falánk evés. Érzelmileg instabilak, a változékonyságban nincs szabályos ciklikus jelleg, az alaphangulatuk a depresszió, az ingerlékenység és a szorongás felé tolódik. Némely helyzetekre heves düh a reakciójuk, amit a kontroll hiánya kísér, akár verekedésig fajulva. Jellemzőek az ismétlődő öngyilkossági fenyegetőzések vagy az öncsonkító viselkedés. Állandósult náluk az identitászavar az önkép, a szexuális orientáció. Folyamatos ürességi és unalomérzésük van, az elutasítástól szoronganak, ennek elkerülése érdekében heves erőfeszítéseket tesznek. Homályos, zavaros képük van önmagukról, szétesettnek érzik magukat, bizonytalankodnak, váltogatják érdeklődésüket, vágyaikat, céltalanok. Nem képesek az érett, határozott cselekvésre.

A borderline betegek számára az egyéni pszichoterápia a legalkalmasabb kezelési forma, ellenjavallt a klasszikus pszichoanalízis. A pszichiátriai intézetekben a borderline az egyik leggyakoribb változat, mivel sokuk nem marad meg a terápiában, ezért sürgősségi esetként, krízisek idején keresnek segítséget.