Boríték eszközével elkövetett nyavalyatörés

Kevés szövevényesebb, kártékonyabb, egészségre ártalmasabb társadalmi beidegződés van a hála­pénzadásnál. Nézzük, miről is van szó?  - teszi fel a költői kérdést a nepszava.hu.

Az ember egyrészt mérgezi a lelkét, és a gyógyítókét is, akik orvosi esküt szegnek. („Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. […] Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét.”) Másrészt a korrupt és igazságtalan rendszer orvosképzést és finanszírozást is negatívan befolyásoló hatásai miatt (is) a beteg egyre inkább romló ellátást kaphat. Ezért a boríték zsebbe dugásának eszközével még inkább korrumpál. És mondjuk ki azt is bátran, hogy egy szűkös rendszerben a jogosulatlan előnyök kivívása mások (szegényebbek) „jogosulatlan kárára” történik. Szegény szegények…

További őrület, hogy a társadalombiztosítási járulékot fizető tömegek, köztük a tíz évvel ezelőtti, 300 forintos vizitdíjtól és kórházi napidíjtól népszavazásba szörnyedők, a hálapénzzel másodszor is fizetnek az ellátásért. E tevékenység éves szinten 70 milliárdosra becsült pénztömege (magánellátásra költött befektetésekkel együtt 150 milliárd) pénzügyileg teszi eszetlenné a hazai rendszert, például arra ösztökélheti a mindenkori kormányzatokat, hogy ne tegyenek elegendő pluszpénzt az ágazatba. „Ha az elvtársak/emberek/polgárok/népek megfizetik maguk, miért tennénk mi?”, gondolhatják a mindenkori „vargamihályok”.

...

Mi lenne a megoldás? „Ha a hálapénzt csak tünetnek tekintjük, éppen az alacsony bér lehet a beteg egészségügy egyik gyulladási gócpontja”, mondta erről egy másik, a hálapénzt elutasító orvos. Igen, kevés a pénz, ezt is évtizedek óta tudja, mondja mindenki: a visegrádi országok átlagához képest is 600-700 milliárd (a GDP 2-2,5 százaléka) hiányzik éves szinten az egészségügyi kasszából. De a magyar ember inkább beteszi a saját zsebéből, és ebből olyan ellátást kap, amiről egyre többen gondolják, jószerével csak hálapénzzel lehet túl­élni. És tart mindez 1952 óta, amikor Gerő Ernő javaslatára legalizálták a borítékolást. Rákosista hagyományt éltetünk tehát szervezetileg. Még egy ok a gyógyulásra tragikus hirtelenséggel.  

További részletek a cikkben.