Ha a barátom nem jön ki élve, akkor maguk sem! – íme egy aggódó hozzátartozói mondat, egy vidéki sürgősségi osztályról.
– A sürgősségi osztályon történt, hogy behoztak egy életveszélyes sérültet, a barátja pedig egy késsel odaugrott az orvosok elé, és azt kiabálta: ha ő nem jön ki élve, maguk sem! Az ember ilyenkor vesz egy mély levegőt, és megpróbálja higgadtan elmondani, ha nem enged minket dolgozni, azzal nem éleszti újra. Részeg hozzátartozóval tilos leállni vitázni, a nyugalom többnyire mindenkit lecsitít – elevenít fel egy éles szituációt Rácz Jenő, a veszprémi kórház egykori főigazgatója. Azt mondja, mindenhol van érvényes házirend, de senki nem tartja be - írta a 168 Óra.
– A legalaposabban kidolgozott szabályok a gyerek- és az intenzív osztályokra vonatkoznak, ahol figyelembe veszik a látogatói és a betegjogokat is, vagyis hogy a látogatás szabályozása ne korlátozza a kapcsolattartás jogát. Vannak persze szükségszerű korlátozó tényezők, járvány vagy higiénés veszélyeztetés miatti részleges tilalom, a védőruha kötelezővé tétele vagy az az előírás, hogy egy beteghez egyszerre legfeljebb két látogató mehet be.
Persze minden szabály annyit ér, amennyit betartatnak belőle. Hiába van például leírva, hogy a szülőnek joga van a folyamatos kapcsolattartáshoz a beteg gyermekével, ha ahhoz nincsenek biztosítva a feltételek. Sokan nehezen értik meg, ha tonnaszám hozzák az ételt a hozzátartozójuknak, és nem hagyják pihenni, azzal csak nehezítik a gyógyulását.
Weltner János, a Semmelweis Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikájának főorvosa is úgy látja, megannyi rossz látogatási szokás nehezíti a gyógyító munkát. – Alapvető problémákról van szó. Kézmosás nélkül nem megyünk be a kórterembe, nem viszünk virágot a betegnek és nem ülünk az ágya szélére. És ne fárasszuk a végtelenségig a beteget! Lehet, hogy nem mondja, de nem biztos, hogy hosszú jelenlétünk szórakoztató a számára, pláne nem a szobatársainak. A folyamatos jelenlét, a rengeteg behozott étel sokszor csupán kompenzáció, a hozzátartozó így vezekel azért, mert úgy érzi, korábban elhanyagolta a rokonát.
Vörösmarty Attila okleveles ápoló az Ápolási Szakmai Kollégium felkérésére felmérést végzett az egészségügyi dolgozókat ért atrocitásokról. – A kérdőívek kiküldése után mind a 106 kórház szinte azonnal válaszolt, ami azt jelzi, hogy ez a probléma mindenkit intenzíven foglalkoztat – mondja a szakápoló.
– A válaszokból kiderült, a dolgozók 87 százalékát érte már akár fizikai, akár verbális erőszak, legtöbbször a betegek és a hozzátartozók részéről. Egyre több olyan eset kerül nyilvánosságra, amikor a hozzátartozók nem tudják megfékezni indulataikat, aminek általában a bizonytalanságérzés a forrása.
Nekem is volt számos esetem, amikor a sürgősségi osztályon dolgoztam. Előfordult, hogy egy beteg leütött, mikor vért vettem tőle. Azt mondta, ne csodálkozzak, ez a reakciója, ha fájdalmat okoznak neki. Megesett, hogy egy hozzátartozó akart kivinni a kórház elé, ott rendezzük le a dolgot, amiért leültettem őket, hogy várakozzanak. Az agresszióra nyilvánvalóan nem lehet agresszió a válasz, de nekünk kell irányítanunk a kommunikációt. Még több eset, még több vélemény a teljes cikkben