A tervhivatali múltból visszatért központi álláshelyelosztás számai sem a munkavállalók, sem a munkáltatók igényeinek nem felelnek meg.
Ezért a frissen végzettek nem a hivatali elképzelés szerint pályáznak az állásokra. De erről nem ők tehetnek.
A probléma gyökere az elosztás számaiban keresendő (az alábbiak az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ és a KSH honlapjain lévő adatokból képzett kerekített számok). A négy orvosképző egyetemen végzett hallgatók szakképzését az egyetemekhez rendelt megyék orvosai végzik. A családorvosképzés kapacitása a lakosságszámhoz, a többi szakterületre való képzés a kórházi aktív ágyszámhoz köthető – olvasható Weltner János véleménye a nol.hu oldalán.
A budapesti egyetemhez 4,7 millió lakos és 20 ezer ágy, Debrecenhez 2,1millió lakos és 9 ezer ágy, Szegedhez 1,7 millió lakos és 7 ezer ágy, Pécshez 1,5 millió lakos és 6 ezer ágy tartozik. A lakosságszám-arányos ágyszám az egyetemi térségekben lényegében egyenlő: 41-44 aktív ágy tízezer lakosra vetítve.
Az 1167 gyakornoki álláshely elosztása e számokat nem követi: 1000 ágyanként 39 fiatal Pécs, 34 Szeged, 31 Debrecen és csak 20 Budapest térségében. Hasonló a helyzet, ha tízezer lakosonként nézzük a fiataloknak kínálható központi álláshelyeket: Pécs 1,6, Szeged 1,5, Debrecen 1,3 és végül Budapest mindössze 0,8 új orvost képezhet a rábízott térségben tízezer lakosonként.
Ezt a képet az sem árnyalja, hogy a budapesti Semmelweis Egyetem 27 helyet kapott oktatói utánpótlás címén (klinikánként egy), míg a többi egyetem 21-21-21-et (e számok a fenti számításban is bennfoglaltatnak). Nincs igazán jelentősége annak, hogy az egyetemek térítéses szakorvosképzést is végezhetnek, hiszen, akinek itthon nem jut hely, az jó fizetésért mehet külföldre gyakornoknak. De azért a kisördög elmeséli, hogy az ilyen képzésre felvehetők száma is kötött (összesen 1136), és a fenti mutatószámok szerint a fővárosban ez is jóval alacsonyabb, mint másutt.
Ennek két fő hatása van: Budapesten lenne a képzendők számára a legnagyobb képzési kapacitás, azaz itt van a legjobb esély arra, hogy elegendő oktató elegendő számú betegen nyújtsa a képzést a járó- és a fekvőbeteg-ellátás terén egyaránt. A másik hatás, hogy a fővárosi klinikák és kórházak kevesebb olyan munkaerőt kapnak, akik bérköltsége nem terheli a betegellátás amúgy is szűkös forrásait. Szóval, van mit igazítani a számokon, mégpedig mielőbb, mielőtt az állástalan ifjak el nem olvassák az unió boldogabb államainak álláshirdetéseit.