Centrumkórház: Visszaadni az orvost a betegnek

Újraépítené az orvos-beteg kapcsolatot; 28 műtővel felturbózott sürgősségi intézményt működtetne éjjel-nappal – Bedros J. Róbert, a budai szuperkórház építéséért felelős miniszterelnöki megbízott, aki a Vasárnapi Híreknek adott interjújában mesélt az Egészséges Budapest Program keretében megépülő új budapesti kórházról.

Az országban elsőként vezették be a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban a sürgősségi segítői szolgálatot. A Bedros J. Róbert által irányított intézményben a segítők feladata, hogy egyfajta mediátorként működjenek a szakápolók, orvosok és a betegek között. Az ő feladatuk, hogy informáljanak, kedélyeket nyugtassanak, vagy ha szükséges, egy finom teával, vízzel kínálják meg a várakozó pácienseket. Szükség is van rájuk, hiszen országos tendencia a sürgősségi osztályok túlterheltsége.

– A sürgősségi osztályon várakozó betegeket az úgynevezett Triage rendszer alapján sorolják be a betegség súlyossága szerint. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem indokoltan keresi fel a sürgősségi osztályt, nem kizárt, hogy hosszabb várakozási időre számíthat. Sorra kerülni ugyanis azok fognak hamarabb, akiknek ezt az állapotuk indokolja – fejtette ki Bedros J. Róbert.

A Szent Imre Kórház főigazgatója hozzátette: a kórházak sürgősségi osztályait felkereső betegek nagy többségét a háziorvosok, illetve az ambuláns rendelések doktorai is el tudnák látni. Amennyiben ez így történne, a sürgősségi osztályok dolgozóinak több ideje, energiája maradna a valóban gyors beavatkozást igénylő esetekre. Az ellátás színvonala pedig ugrásszerűen javulhatna.

Azonban bárhogy is racionalizálják a kórházak működését, a jelenlegi rendszeren elképesztő nyomás van, ha csak Európát vesszük górcső alá, akkor azt láthatjuk, hogy például a hazánknál fejlettebb országokban lásd a németeknél vagy az angoloknál, hozzávetőlegesen 10, illetve 40 ezer egészségügyi dolgozó hiányzik a rendszerből – vélekedik Bedros.

– Budapesten és az agglomerációban közel 4 millió emberről kell gondoskodni, így mindenképp fejleszteni, elérhetővé kell tenni a fővárosi sürgősségi ellátást, valamint a budai gyermekellátást. A tervek szerint a főváros vonzáskörzetében 3 centrumkórház fogadja majd a betegeket, azaz mindegyik intézményre hozzávetőlegesen 1,2 millió potenciális páciens jut. A dél-budai centrum a sürgősségi ellátásra fekteti a hangsúlyt. Így az OMSZ önálló mentőállomást is működtet az intézményben, és a gyorsaság érdekében a kocsik saját mentősávban roboghatnak a kórház közelében. Azoknál a súlyos eseteknél pedig, amikor egy mentőautó kevés lenne, „légimentők” juttatják ellátáshoz a pácienseket – az intézményben két helikopterállomás áll majd rendelkezésre. Egy a felnőtt-, egy pedig a gyermekellátást fogja támogatni. „Műtőkben pedig szinte dúskálni fogunk – mondja Bedros J. Róbert –, de erre szükség is lesz, mivel beteget nem küldhetünk el, a nap 24 órájában pörög majd a kórház.”

És ez az alapvető kérdés a mai magyar egészségügy tapasztalataiból kiindulva: működtethető-e egy olyan rendszer, ami jó körülményeket biztosít a betegnek, és mégsem durván veszteséges. Bedros J. Róbert hiszi, hogy igen (lásd: kiemelésünket). Arra készül, hogy a szuperkórház 900 egyágyas és 300 kétágyas szobában gyógyítja majd betegeit. Meggyőződése, hogy az egyágyas kórterem költséghatékonyabb, mint a négy- vagy az éppen nyolcágyas. A külföldi statisztikák azt mutatják, ha egyedül van a beteg, gyorsabban gyógyul: pihentetőbb a lábadozása, koncentráltabb az orvosok és a nővérek figyelme. Továbbá az adatokból az is kiolvasható, hogy az egyágyas szobákban sokkal kisebb eséllyel alakulnak ki bakteriális fertőzések, illetve jóval kevesebb „eleséses” kórtermi baleset történik. Következésképpen gyorsabb lesz a betegforgó, azaz rövidebb idő után bocsáthatók el a páciensek, így az egy- és kétágyas szobákban nem látnak el érdemben kevesebb beteget.

Az egyágyas szobák segítségével vissza lehet adni a betegnek az orvosokat. Terve szerint a kórházban nem lesznek klasszikus „visszavonulós” orvosi szobák, az orvosok és nővérek a közösségi terekben tartózkodnak, és intézik ügyeiket, a páciensek bármikor elérhetik őket. A szuperkórházban lesznek rekreációs pihenőszobák, és adminisztrációs üvegfallal ellátott munkaállomások is. A betegek az egyágyas kórtermekben bizalmibb kapcsolatot alakíthatnak ki az orvossal és a nővérrel. Partnerként kell kezelnünk a betegeket és beszélgetnünk kell velük. Például hamar kiderülhet, hogy egy magas vérnyomással küszködő beteg tüneteinek hátterében az otthoni konfliktusok állnak – azaz nemcsak a vérnyomását kellene kezelni, hanem a családi életét is rendbe kellene tenni. Néhány jó szó tényleg csodákra képes. Úgy vélem, hogy a szó tényleges és átvitt értelmében is „Meg kell fogni a beteg kezét!” – fejti ki elképzeléseit Bedros J. Róbert. A teljes írás itt olvasható