Cinikus játék a kötszerszámlákkal

Az év végével nemcsak a Reszkessetek, betörők! és a Diótörő szezonja érkezik el menetrendszerűen, hanem a kórházak adóssága köré épülő passiójátéké is. A cselekmények sorát mindenki betéve ismeri. Kezdődik azzal, hogy november vége felé az orvosi eszközöket és anyagokat szállító cégek érdekképviseletei megkondítják a vészharangot egy-két pátoszos sajtóközlemény és válságtanácskozás formájában - kezdi publicisztikáját Deme Zoltán beszerzési és közbeszerzési szakértő a telex.hu-n.

A kormánynak címzett nyilvános üzengetést követően két lehetséges út kínálkozik: az egyenes és a kacskaringós.

Az egyenes azt jelenti, hogy a kormány a szokásos decemberi pénzszórás során az erdélyi fatemplomokra és kisvárosi kézilabda-munkacsarnokokra tragikus hirtelenséggel kiosztott 2000-2500 milliárd forint mellett 50 milliárdot megítél a kórházak adósságrendezésére is.

A kacskaringós pedig azt jelenti, hogy a kormány képviselői először extraprofitokat harácsoló multikról magyaráznak, aztán tárgyalásokat kezdenek arról, hogy az orvostechnikai beszállítók engedjék el a követeléseik felét (na jó, legalább 20 százalékát meg a késedelmi kamatot), majd – immár hírverés nélkül – a kormány 50 milliárdot megítél a kórházak adósságrendezésére.

Mindkét útnak egy a vége. A kórházak az extra pénzből kifizetik a legrégebben lejárt számlákat, aztán pedig minden megy tovább ugyanúgy: a tartozások átlag havi 4 milliárddal gyarapodnak, míg a summa a következő év végére ismét csak eléri az 50 milliárdot. Business as usual.

Ez az eladósodási-kimentési játék már évtizedek óta folyik, szóval akinek az állami kórházaknál puhább a költségvetési korlátja, az festi magát. Ilyen viszonyok közepette az egyetlen logikus kórházvezetői magatartás a szisztematikus, ámde józan mértékű túlköltés. Hogy miért? Egyrészt azért, mert a kórház vezetője érző szívű, a páciensekért és a munkatársaiért felelős ember. Biztosítja az ellátást akkor is, ha ez többe kerül, mint amennyit a kormány által megszabott keretek engednének. Az nem megoldás, hogy reggeltől estig azon dolgozzon az igazgató, hogy miként tudna még a feladatellátás színvonalán spórolni.

Továbbá az év végi extra pénzből csak az a kórház kap, amelyik túlköltött. Amelyik csak addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, az nem kap pluszpénzt. Paradox módon ez is arra ösztönzi a kórházak vezetőit, hogy 100 forintból 110-et költsenek. Ráadásul éppen a túlköltéssel tudja a kórház hatásosan indokolni, hogy még több pénzre lenne szüksége. Amelyik kórházigazgató nem költ túl, az tehát nem tesz meg mindent a betegellátás és a munkatársai jólléte érdekében.

Túlkölteni becsületbeli ügy, a túlköltés a felelős és józan igazgatói hozzáállás bizonyítéka... A teljes írás itt olvasható.