Covid-sztorik: történetek a járvány magyar valóságából

Miért a karantén megkezdésétől akarnak kontaktokat kutatni? Jó-e, hogy vagy a diákok, vagy a tanár nincs az iskolában? Miért nem működik a lázmérő, és vajon jól mér-e a vérnyomásmérő, ha a betegnek kell odafogni a karjára a mandzsettát? A járványhelyzet abszurd és paradox helyzetek sorozatát idézi elő a valóságban, melyből sorozatot indított a telelex.hu, hogy az olvasók segítségével összeállítsák a nagy tablót arról, hogyan élte meg Magyarország a járványt.

Mariann nem engedte kilencéves  gyerekét az iskolába, mert egyre több osztálytársról derült ki, hogy koronavírusos. Kisfiának legalább tíz napig kellett otthon maradnia, hogy lássák, megjelennek-e rajta a tünetek. Mariann úgy gondolta: az a felelős magatartás, ha mindannyian otthon maradnak, hiszen ha a gyerek már elkapta a fertőzést, akkor se a testvérek, se a szülők ne fertőzzenek meg másokat. Kiderült azonban, hogy Mariann-nak így törvényesen nem jár táppénz, egész pontosan nem jogosult a 12 évesnél fiatalabb gyermeke után gyermekápolási táppénzre. Közvetlenül az Emberi Erőforrások Minisztériumát hívta fel, ahol azt a választ kapta, hogy két esetben kaphat csak táppénzt: ha bizonyítottan a munkahelyén fertőződött meg, vagy ha beteg gyermeket ápol otthon. A gyereke azonban nem beteg. Paradox helyzet, amelyre jelenleg nincs jogszabály. Mi a másik megoldás? Az, hogy hazudni kell. 

Ha telefonon bemondják a háziorvosnak, hogy a gyerek lázas, köhög, fáj a füle vagy hányt, az orvos jobb esetben kiállít egy orvosi igazolást. Egy háziorvos a Telexnek azt mondta: akkor kaphat táppénzt a szülő, ha a gyerek otthoni karanténját a járványügyi hatóság rendelte el, és erről hivatalos igazolást is kiállítanak.

Zsuzsa olyan munkakörben dolgozik, amelyben sok emberrel kerül kapcsolatba. Koronavírusos lett, nála az enyhébb verzió jelentkezett. A legjellemzőbb a levertségen és ólmos fáradtságon túl a szaglás és ízérzékelés teljes elvesztése volt. Nem köhögött, nem volt láza. A tesztje pozitív lett, jelentette ezt a háziorvosának. Várta, hogy a hivatalok beindulnak, megkeresik őt a népegészségügyi központtól, de egy hétig nem történt semmi. A pozitív teszteredménye után három nappal egyedül a BRFK-tól hívták fel, hogy mondja el, kikkel került közvetlen kapcsolatba. Mivel Zsuzsa az elején csak fáradt volt, és bejárt dolgozni, el akarta kezdeni felsorolni a kollégáit és mindazokat, akikkel kapcsolatba került. Megdöbbent azonban, hogy az ügyintézőt ez az időszak egyáltalán nem érdekelte. Ő csak arra volt kíváncsi, hogy amióta pozitív lett a tesztje, kivel érintkezett. „Hát kivel érintkeztem volna? Senkivel!” – mondta Zsuzsa, hiszen a tesztelés után a legtermészetesebb, hogy bezárkózott az otthonába, és önkéntes karanténba vonult. Még több történet a cikkben