• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Család és kutatómunka megfér egymás mellett

Lapszemle Forrás: delmagyar.hu

Kisfia miatt soha nem viszi haza a munkát Farkas Eszter, és nem is bánja, hogy mással is foglalkozik a karrierjén kívül.

A szegedi kutatónő, akit a múlt héten L'Oreal-UNESCO díjjal tüntettek ki, a stroke után elpusztuló agyi szövetterületek növekedését vizsgálja - külföldről hozta hazánkba ezt a kutatási területet – írja a delmagyar.hu portálja.

Ezt a hirtelen fellépő betegséget valószínűleg már sokan ismerik. Tudjuk róla, hogy elzáródik vagy elpattan egy agyban lévő ér, emiatt pedig elpusztul az az agyterület, amelyet táplál. Az azonban kevéssé köztudott, hogy az elpusztult szövetmennyiség akár még hetekig is növekedhet. Csapatommal ennek okát vizsgáljuk – mesélt munkájáról a 44 éves szegedi kutatónő, aki nyolc éve foglalkozik ezzel a problémával .

Angliába kaptam annak idején egy posztdoktori ösztöndíjat, az ottani labornak pedig ez volt a fő profilja. Másfél év után, amikor hazajöttem, természetes volt, hogy hozom magammal ezt a témát, amellyel hazánkban addig senki nem foglalkozott ilyen mélységig és ilyen intenzitással – idézte fel a kezdeteket Farkas Eszter, aki eredetileg nem kutatónak, hanem biológiatanárnak készült.

Az nem volt kérdés, hogy a biológiával foglalkozom majd felnőtt életemben, hiszen a Radnóti-gimnáziumban Gál Béla tanár úr nagyon tudott motiválni. El is végeztem Szegeden a biológiatanári szakot, ám negyedévesen fordult egyet az életem. A diákköri témavezetőm, Fekete Éva Hollandiába küldött fél évre, ahol a hallgatók nem előadásokon ültek, hanem kutatási projekteken dolgoztak. Ez annyira megtetszett nekem, hogy ott eldöntöttem: mégis kutató leszek.

Farkas Eszter összesen hét évet töltött külföldön: diploma után Amerikába ment dolgozni, majd négy évre PhD-ösztöndíjasként visszatért Hollandiába. Azt mondja, nem bánta meg, hogy hazajött.
Hét év után úgy éreztem, ha maradok, már nagyon nehéz lesz visszajönni. Én viszont akartam, mert húzott haza a szívem. Igaz, hogy a külföldi technikai felszereltség akkor még fényévekkel előrébb járt, mint a miénk, de az „emberi tényező" ezt felülírta. Ott mindig kívülálló maradtam volna, még úgy is, hogy soha nem éreztették ezt velem.

Mint elmondta: az sem volt soha kérdés, hogy családot alapít, még ha ez – nők esetében – hatással is van a karrierre. Négy óra körül mindennap elindulok haza, mert tudom, hogy egy kisgyereknek szüksége van az anyukájára. Nem is viszem haza a munkát. Persze amíg nem született meg a fiam, én is reggeltől estig dolgoztam, most azonban jólesik, hogy kicsit mással is foglalkozom – tette hozzá Farkas Eszter.

Magyar tudós adhat reményt a stroke-os betegeknek