Csatavesztések a vírusháborúban

Milyen okok vezettek oda, hogy a harmadik hullámra a terjedési sebességet és a halálozási arányt nézve is a legrosszabb helyzetű országok közé kerültünk? A Népszava hat okot is talált.

1. A járványügy intézményrendszerének felszámolása

Nem mai történet, de a mára is közvetlenül hatással van: a mindent központosítani igyekvő Orbán-kormány 2016-ban a bürokráciacsökkentés jelszavával felszámolta az önálló Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ), és benne Európa egyik lehatékonyabb, sok évtizedes múltú járványügyi szervezetét. Az ÁNTSZ-t öt intézmény alkotta: Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH), Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI), Országos Közegészségügyi Központ (OKK), Országos Epidemiológiai Központ (OEK), Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI). Ezek az átszervezés során mind átalakultak vagy más intézményekbe (esetenként az egészségügyet felügyelő minisztériumba) olvadtak, ami szakemberek sokaságának elvándorlásával, a laborkapacitás szűkítésével, a felelősségek megkérdőjelezésével járt. Két éven belül kiderült, hogy a kormány által kierőszakolt struktúra működésképtelen, ezért 2018 végén új átalakítást jelentettek be, amely 2019-ben meg is kezdődött. A 2020 februárjában jelentkező világjárvány így szétzilált, korlátozottan működőképes állapotban találta a hazai népegészségügyet, aminek közvetlen következménye, hogy a kontaktkutatásban és a tesztelésben látványosan alulteljesítünk még regionális összehasonlításban is.

2. Szakmai helyett politikai irányítás

Miközben számos európai országban az állami járványvédelem vezetője irányít, Magyarországon a védekezést a jogi végzettségű, kizárólag politikai munkatapasztalattal rendelkező miniszterelnök vezérli, néha a hozzá befutó (a külvilág számára átláthatatlan) információk, néha az ösztönei alapján. Ebből az irányítási rendből következik, hogy a védekezés „arcául” választott tiszti főorvossal rendszeresen a szakmai evidenciákkal vagy a saját, néhány nappal korábbi álláspontjával ellentétes állításokat mondatnak ki, hiszen mindig igazodnia kell a miniszterelnök gyorsan változó véleményéhez. A járvány kezdete óta soha nem fordult elő, hogy Müller Cecília ne követte volna le azonnal, kritika nélkül a kormányfő akár 180 fokos fordulatát egy-egy szakmai kérdésben – az iskolabezárástól a maszkviselés szükségességén át a tesztelés indokolt mértékéig –, ami abszolút egyedülálló Európában.

3. Kommunikációs hadviselés

A kormány a járvány kezdetén centralizálta a járványhelyzettel kapcsolatos adatok gyűjtését és közreadását, ami szintén európai unikum. A tényközlés és az átlátható tájékoztatás szempontjait felülírják a politikai érdekek, aminek a veszélyessége épp most kezd kézzelfoghatóvá válni. A kormány által közölt adatok gyakori ellentmondásossága erősíti a bizalmatlanságot és a járványszkepticizmust (minden bizonnyal az oltásellenességet is), ugyanakkor gyengíti a védekezés hatását: megfelelő területi bontású, rendszeresen frissülő számok nélkül nem lehet követni a járvány előrehaladását, az egyes helyi védekezési stratégiák hatásosságát, az új mutációk terjedését (ami természetesen a tesztkapacitás hiányával is összefügg). Az emberek a lokálisan olykor kiugró kockázatokkal sincsenek tisztában, ami nem ösztönöz a korlátozások betartására. Továbbiak a cikkben