Csató Gábor, a néhány hete kinevezett főmentős

„Kakukktojás vagyok a családunkban: rajtam kívül senki sem választotta az orvosi pályát. Annak azért lehetett 'fertőző' hatása, hogy egyik dédnagyapám mentőápoló volt" – ismeri be Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat néhány hete kinevezett, 34 éves, új főigazgatója, hogy legalábbis a hivatását tekintve messze esett az alma a fájától – olvasható a HVG által készített interjúban.

Ma már nyugdíjas szülei – műszaki tanár édesapja és óvónő édesanyja – Debrecenben nevelték három gyermeküket. „Az általános iskolában eldöntöttem, hogy génsebész leszek – jelentsen ez bármit is. Kivitelezéséhez a gimnázium biológiai tagozatára jelentkeztem." Ezután már logikusan következett a Debreceni Egyetem orvosi kara, ahová első nekifutásra felvették az ambiciózus diákot. Másodéves egyetemista korában beállt a mentőkhöz, ahol tanulmányaival párhuzamosan haladt előre: mentő ápolóból -tiszt, majd mentőorvos lett.

Rezidens orvosként a Kenézy Gyula Kórház intenzív terápiás osztályára került, ott abszolválta aneszteziológusi szakvizsgáját is. Aztán egy álláslehetőség az Országos Gerincgyógyászati Központban akkora csábítás volt, hogy a családjával a fővárosba költözött, maga mögött hagyva a szülővárosát. Két évig azért mesterképzésre visszajárt a Debreceni Egyetemre, hogy egészségügyi menedzseri diplomát szerezzen.

A családi béke egyik fontos záloga – vallja –, hogy nem a saját szakmájából választott társat. Közgazdász végzettségű, marketingkommunikációs területen dolgozó felesége és két kisgyermeke, a hatéves Gábor és a hároméves Liza kínálja a szilárd hátországot a fárasztó nap után budai lakásukba hazatérő családfőnek, aki házon kívül hosszútávfutással, otthon konyhaművészkedéssel lazít.

Az interjú a HVG legfrissebb számában olvasható.