Komoly publikációk jelennek meg itt-ott a világban intellektuális kapacitásunk csökkenéséről és az ellenkezőjéről is.
Komoly publikációk jelennek meg itt-ott a világban intellektuális kapacitásunk csökkenéséről – írja a Le Nouvel Observateur nyomán a népszava.hu. Ezek a tanulmányok azt bizonygatják, hogy a „diadalmas 50-es éveknek" vége. James Flynn új-zélandi kutató azonban azzal vált híressé, hogy kimutatta: az 1950-es évektől kezdve az IQ az összes fejlődő országban emelkedett. Az életkörülmények, a táplálkozás, az oktatás javulása nagy szerepet kapott ebben. A több mint 30 országból összegyűjtött adatokból származó megállapítást az egész tudományos közösség elfogadta.
A 21. század fordulóján azonban megjelent néhány írás, amely az IQ csökkenését jelezte. A cikkek egy részét magukat „elkötelezettnek" jegyző csoport írta. Éppen ezért módszerük objektivitása megkérdőjelezhető, vitatható adatokra támaszkodnak és állásfoglalásuk világosan ideológiai.
Richard Lynn brit pszichológus, aki tanulmányt írt az IQ csökkenéséről Franciaországban, meg van győződve arról, hogy az intelligencia nem faj- és társadalmi hovatartozás szerint változó. Edward Dutton, a tanulmány társszerzője szerint minél intelligensebb valaki, annál kevesebb utódot nemz és ez évszázadok alatt az általános intelligencia csökkenésével jár. Csakhogy ezekből csak egyetlen, valóban megfigyelhető tény van: a diplomásoknak összességükben valóban kevesebb gyermekük van. De egy diplomás gyereke nem feltétlenül intelligensebb, mint egy nemdiplomásé.
„Az intelligencia örökletessége nincs bizonyítva, évtizedekig folytak kutatások különböző környezetben nevelkedő ikerpárok tagjairól és fogadott gyerekekről a DNS és a társadalmi környezet szerepére vonatkozóan, de csak annyit sikerült megtudni, hogy ezek kombinálódnak. De hogy milyen folyamatokon keresztül vagy milyen arányban, az rejtély maradt. Az sem derült ki, hogy a gének szerepe nagyobb lenne, mint a környezeté" – állapította meg a Nouvelobs kérdésére Barbara Demeinex endokrinológus.