Csökkenhet a császármetszések aránya

A szülészeti ellátást jogosan éri kritika nap mint nap a túlzott medikalizáció és a császármetszések túlzott gyakorisága miatt. A bababarát, anyabarát és családbarát szülészeti ellátás megvalósításában sokkal nagyobb teret kellene adnunk a szülésznőknek – mondta a MedicalOnline-nak prof. dr. Póka Róbert, a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója.

− Hogyan látod a humánerőforrás-helyzetet a szülészet-nőgyógyászatban? Van elég orvos, szakdolgozó? Egy ilyen mindig is divatosnak számító szakmában is érzékelhető a nyugat-európai országok elszívó hatása? Mit tehet a szakma ez ellen, és mit tesz?

– A szűkebb értelemben vett szülészeti-nőgyógyászati humánerőforrás rendkívül nagy szórást mutat az országban. Általánosságban jellemző, hogy az ezredfordulón mélypontra jutott szakma iránti érdeklődés jelentősen javult. A külföldre történő elvándorlás a mi szakmánkra nem jellemző. A napjainkban végző orvostanhallgatók közül egyre többen választják ezt a szakmát, és örvendetesen növekszik az orvosnők aránya. A biztató folyamat kedvezőtlen jelensége, hogy a képzőhelyek kiválasztásánál a szakorvosjelöltek többnyire a nagyobb kórházakhoz ragaszkodnak akár szakmaváltás árán is. Ennek következménye, hogy a kisebb kórházak − különösen a fővárostól legtávolabbi nyugati, délnyugati és északkeleti szülészeti intézmények − krónikus szülész-nőgyógyász szakorvoshiánnyal küzdenek. Ötéves angliai munkám óta személyes meggyőződésem, hogy ezen a helyzeten csak egzisztenciális eszközökkel lehet változtatni. Amíg a pályakezdő orvosok nem kapnak olcsó szálláslehetőséget (orvosszálló vagy szolgálati lakás), addig ez a területi egyenlőtlenség nem fog megoldódni. Ennek ellenére a jelenlegi hazai szülészeti-nőgyógyászati humánerőforrás-helyzetben nem ezt tartom a legfontosabb problémának. A szülésznők számának és helyzetének javítása sürgetőbb feladat. A szülészeti ellátásunkat jogosan éri kritika nap mint nap a túlzott medikalizáció és a császármetszések túlzott gyakorisága miatt. A bababarát, anyabarát és családbarát szülészeti ellátás megvalósításában sokkal nagyobb teret kellene adnunk a szülésznőknek. Annak ellenére, hogy a magyar szülésznői diploma az elsők között került uniós elismerésre a magyar diplomák közül, kórházaink többségében nem a szülésznők vezetik az alacsony rizikójú szülések többségét, és szülésznőink többsége nem azt a magasztos tevékenységet végzi, amit pályakezdőként megálmodott, és elődeik évszázadon át megbecsüléssel végeztek. A hazai szülészeti ellátás kedvezőtlen sajátosságainak okait keresve sokan hivatkoznak az orvosi perekre. Véleményem szerint ez nem lehet ok arra, hogy nemzetközi összehasonlításban a legalacsonyabb rizikójú esetekben is ilyen magas legyen a császármetszés gyakorisága. Az Egyesült Államokban − ahol a miénktől is szigorúbb kártérítési jogszabályok vannak érvényben − alacsonyabb a császármetszések gyakorisága. A világviszonylatban legjobb perinatális mutatókkal (halvaszületés+korai csecsemőhalálozás) és a fejlett világ legalacsonyabb császármetszés-frekvenciáját regisztráló Izlandon a szülészeti ellátást alapértelmezetten szülésznők végzik, és második vonalbeli a szakorvosi ellátás. A várandósok többsége ragaszkodik „saját” orvoshoz, a jól képzett és önálló tevékenységre akkreditált szülésznőink többsége pedig azért nem vállalja be az „önálló” tevékenységet, mert a szülőszobán hivatalból jelen lévő szülészorvosnak így is, úgy is munkaköri kötelezettsége részt venni a vajúdás észlelésében és dokumentálni azt. Ettől a ponttól kezdve már minden egyes szülés „szülészorvosi eset” annak jó és rossz oldalával együtt. A nyugat-európai országok többségében a szülészeteken belül hoznak létre olyan egységeket, amelyekben megvalósítható a klasszikus önálló szülésznői tevékenység. A szülészorvosi felügyelet közvetlen elérhetősége folyamatosan biztosított, de az „orvosi szülőszobán” szolgálatban lévő orvosnak nincs munkaköri kötelezettsége a „szomszéd helyiségben” szülésznők által észlelt élettani szülésekbe való beavatkozásra mindaddig, amíg a felelős szülésznő ezt nem tartja indokoltnak. Szemlélet- és rendeletmódosítással ez Magyarországon is megvalósítható, hiszen a 2018-as Családbarát szülészeti pályázat is a kormányzat ez irányú szándékát bizonyítja.