" A hitelvesztés nem csak a kutatók felelőssége, ebben jócskán benne van a természettudományos oktatás válsága is."
Többnyire tehetetlen a hatóság a legális, gyógyulást ígérő, ám veszélyes szerekkel szemben, amelyek ott vannak a polcokon – állítja Csupor Dezső kutató gyógyszerész, egyetemi tanár, az MTA doktora és blogger, aki az ismeretterjesztő tevékenységével az emberek hiszékenységét kihasználó sarlatánok ellen küzd. Még sosem fenyegették meg vagy jelentették fel, megvesztegetni is csak egyszer próbálták. Az éppen aktuális átverési trendekről is kérdezte a 24.hu.
Tizenegy éve indította a Ködpiszkáló című tudományos ismeretterjesztő blogot, ami meglehetősen sikeres lett. Miért döntött úgy, hogy belevág a blogolásba?
Egy csomó ismerősöm tette fel ugyanazokat a kérdéseket e-mailben, és egy idő után meguntam, hogy mindenkinek elküldjem ugyanazokat a válaszokat. A 2010-es évek eleje volt a blogoszféra aranykora, a videós tartalmak akkor annyira még nem futottak, de egy blogot nulla informatikai szakértelemmel is meg lehetett csinálni. (Azóta a Ködpiszkáló már egy másik felületen érhető el – a szerk.) Így aztán összeszedtem azokat a kérdéseket, amik sok embert érdekelnek, és blogbejegyzésben írtam meg a válaszaimat. Innentől csak egy linket kellett küldenem, ha valakinek kérdése volt. Rövidesen az derült ki, hogy a Ködpiszkáló valamiféle űrt tölt be, mert rengetegen kezdték olvasni. Örökzöld témákkal foglalkoztam, mint a méregtelenítés, a lúgosítás, a Himalája-só, tehát olyan kérdésekről írtam, amelyek kapcsán egy-egy terméket valamilyen áltudományos maszlaggal akarnak rásózni az emberekre. Az ilyesmi bosszant. (...)
Az elmúlt tíz évben hogyan alakultak az átverési trendek?
Az utóbbi évekre jellemzők a hamis weboldalak, amelyek egy-egy ismert ember, akár tudós nevével visszaélve reklámoznak valami csodaszert. Ezek a nagyon jól célzott internetes reklámok mindenkivel szembejönnek a neten. A technikák változnak, de hogy milyen típusú készítményekkel csapják be a fogyasztókat, nagyjából konstans. Az emberek többnyire azt szeretnék, hogy jobban nézzenek ki, például lefogyjanak, izmosabbak legyenek, fiatalabbak és ránctalanabbak, jobb legyen a szexuális teljesítményük, jobban tudjanak koncentrálni, s persze megelőzzék a betegségeket.
Nem szeretnénk megöregedni és meghalni, sőt, idősödve ugyanúgy szeretnénk minden szempontból teljesíteni, mint fiatalon. És mindezt a lehető legkisebb erőfeszítéssel kívánjuk elérni, vagyis azáltal, hogy beveszünk valamit vagy bekenjük magunkat valamivel. Ez az igény örök, és hatalmas piac épült rá.
Láthatóan szoros a verseny a sarlatánságok és a tudományok között, és nagyon sokszor beelőz az áltudomány, valamint az arra épülő biznisz. Nem lehet, hogy a tudomány hagyományos tekintélye kezd meggyengülni?
Ez nem mai keletű, a verseny mindig is létezett és szoros volt. És az is igaz, hogy sok ma ismert tudományos igazságot annak idején sarlatánságnak tartottak. Sokan megmosolyogják és közhelyesnek tartják azt a fordulatot, hogy „a tudomány mai állása szerint”. De amikor ezt használjuk, azzal pont a tudományos kutatás folyamatjellegét hangsúlyozzuk. A tudomány lényegéhez tartozik a változás, ezért a legtöbb területen nem teszünk végérvényes kijelentéseket, hiszen nem tudhatjuk, hogy a mostani álláspontunk, tűnjön bármilyen szilárdnak, miként fog változni az újabb kutatási eredmények tükrében.
További részletek a teljes cikkben