Czeizel Endre: Eldöntöttem, hogy élni akarok

A népszerű genetikus-professzor arról is mesélt nekünk, hogyan lett ateistából hívő, miért pusztítják magukat a magyarok, hogyan kellene géniuszokat nevelnünk, miért állt ki Gyurcsány mellett, és hogy mi az igazán fontos az életben. Interjú egy legendával - írja a hir24.

Hogy érzi magát?

Szinte szégyenkezve mondom, hogy köszönöm, remekül. Ha kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegsége van az embernek, azt várják tőle, hogy összeomoljon. Ehhez képest szerencsére újra jól vagyok, előadásokat tartok mindenfelé az országban, genetikai tanácsadást végzek, szakmailag teljes értékű életet élek.

Sokakat meglepett, hogy nyíltan a közvélemény elé állt a betegségével. Magyarországon ez nem szokás. Nem bánta meg?

Ma már hibáztatom magam érte. Hat hónapig voltam kórházban a kemoterápiám miatt. Ez idő alatt velem volt a laptopom, a lábadozásom idején írtam egy könyvet, hogy jobban teljen az idő. Közben naponta jöttek a kérések, hogy szeretnének jönni hozzám genetikai tanácsadásra. Mindenkinek azt írtam: ha meggyógyulok és kijövök, majd értesítem őket. Amikor vége lett a kemoterápiámnak, hívott egy női magazin, hogy készítenének velem egy interjút. Akkor úgy gondoltam, ez egy jó alkalom lenne értesíteni azt a rengeteg embert, akik a fél év alatt kerestek, mégse kelljen egyesével írnom mindenkinek. Adtam egy interjút, amiben elmeséltem a betegségem történetét. Ez elindított egy láncreakciót: a bulvársajtó elkezdett csámcsogni rajtam, ami eléggé zavart.

Az aggódó olvasókat képviselik, akik szeretik Önt.

Csakhogy én nem vagyok celeb. Egy nemzetközileg elfogadott kutató vagyok, ezen kívül orvos, aki 34 ezer nőnek segített, hogy egészséges kisbabája legyen. Nálam a médiaszereplés egy harmadlagos dolog, bár büszke vagyok rá, hogy taníthatom a népemet. De hány hasonló kvalitású ember van jelenleg is, aki beteg. Miért az én betegségem és leendő halálom – mert az be fog következni – kerül ennyire reflektorfénybe?

Korábban azt mondta, a társadalmi képmutatással is szembe akar menni, ami ezt a témát övezi.

Az európai kultúrában (szemben a keleti kultúrával) a halál valami borzasztó dolog. Pedig az élet természetes rendje, nem kellene ilyen mitikus rettegéssel és félelemmel tekintenünk rá. Sokkal természetesebben kellene felfognunk. Jó, ha az ember tudja, hogy közeleg a vég. Fel tud rá készülni, rendbe tudja rakni a dolgait. Ezt próbáltam sugallni a kiállásommal. Meg azt, hogy harcolni kell a halál ellen, mert a kórházban láttam, hogy akik feladták, soha többet nem mentek haza. Én elhatároztam, hogy élni akarok. Ez a tudat erősíti az immunrendszeremet, az erős immunrendszer pedig pusztítja a rákos sejteket.

A teljes interjú a hir24 portálon olvasható