Czeizel Endre: Minden nap hálát adok, hogy még élek

Hosszas kemoterápiás kezelések után újra dolgozik Czeizel Endre. A házaspárok egymás kezét fogva ülnek a Magzati Diagnosztikai Központban az ajtaja előtt. Csak benne bíznak, és remélik, a segítségével új élet születik. A professzor persze büszke erre, teljes erőbedobással dolgozik, és senki nem mondaná meg, hogy féléves kórházi kezelésen van túl – írja a blikk.hu portálja.

– Most jól vagyok. Ez pedig csoda! 10 héttel azelőtt, hogy megint kórházba kerültem, nagyon rossz állapotban voltam. Második kemoterápiás kezelésre került sor, és azt várták, hogy a negyedik hétre „visszajön" a saját csontvelőm, és kiszorítja a rákos sejteket. Sajnos ez nem történt meg, és úgy nézett ki, hogy be is fejezem az életet. Aztán az ötödik héten megjelentek a saját egészséges sejtjeim, és a vérképem javult. Amikor október elején hazamentem, nem nagyon tudtam járni, tolószékben voltam. 15 kilót fogytam, de egyre jobban vagyok. Pár napja voltam kontrollon, minden rendben. Kilencven kiló vagyok, szóval 12 kilót vissza tudtam szedni – nyilatkozta a neves orvos-genetikus, aki hálát adott Istennek, hogy állapota jobban alakult, mint remélte, de mint hozzátette, tisztában van azzal, hogy gyógyíthatatlan beteg.

– Hiába győztek most az én jó sejtjeim, újra rákos leszek. Ebből a betegségből igazából nem lehet meggyógyulni. Az átlagos túlélési idő két év, tehát ez az én esetemben jövő május. Jó lenne annál tovább élni... – mondta a professzor, akiről úgy tűnt az elmúlt hetekben, hogy búcsúzik, lezárja az eddigi életét. Végrendeletet is írtam, persze egy életmű sosem véglegesen lezárt – magyarázta Czeizel, akinek nemrég jelent meg új könyve Kertész Imre és a sors címmel.