Dilis? Őrült? Vagy csak nem értjük?

Rengeteg mítosz és félreértés övezi a szkizofréniát, csakhogy ezek a hiedelmek a betegeknek és a társadalomnak is sokba kerülnek. A betegséggel élők komplex rehabilitációját végző Főnix Ház vezetőjének, dr. Váradi Enikőnek az írása a szkizofrénia világnapja alkalmából a hvg.hu-n.

A mentális betegségek között a szkizofrénia az, amelyhez a megismerésében és kezelésében történt hihetetlen mértékű tudományos eredmények ellenére mind a mai napig múltban gyökerező előítéletek társulnak, és ezek az előítéletek sokszor megakadályoznak bennünket abban, hogy a szkizofréniával élő páciensben a segítségre szoruló embert lássuk. Miközben a szkizofréniával élő pácienst zavartnak, dilisnek, őrültnek, kiismerhetetlennek és beszámíthatatlannak tartjuk, nem vesszük észre, hogy szélsőséges tévhitekkel bástyázzuk körül magunkat velük szemben, és megismerésük helyett ezekkel a falakkal zárkózunk el és rekesztjük ki őket.

Leggyakoribb tévhiteink közé tartozik, hogy ezek a betegek kiszámíthatatlanok, erőszakosak, veszélyesek, sőt kriminálisak lehetnek, legjobb őket bezárni, korlátozni. Széleskörű vizsgálatok adatai azonban cáfolják ezt a feltevést: szkizofrén betegek körében nem gyakoribbak az erőszakos cselekmények, mint az átlag lakosságban, mi több az estleges agresszió előfordulása ugyanúgy a személyiségjegyekkel és a szerhasználattal mutat összefüggést, mint mindannyiunknál.

Másik, a viszonyulásunkat jelentősen meghatározó hiedelmünk, hogy a szkizofrén betegek nem gyógyíthatók, a pszichiátrián is csak nyugtatózzák, szedálják őket. A tények a teljes cikkben