Dobjon el mindent, halálba vihet a munkamánia

Vitathatatlan tény, hogy minden cég számára fontos a kötelességtudó, jól teljesítő munkaerő, és ezért a legtöbb munkavállaló hajlandó is szorgalmasan dolgozni, túlórázni, ha kell vagy feláldozni a hétvégi pihenőnapokat, ha a szükség úgy hozza. De vajon hol a határ? A napi 10-12 óra munka, az alvás helyett a szakmai feladatokon töprengés vagy a szorongás a még el nem végzett feladatok, határidők miatt mikor fordul át munkamániába? – teszi fel a kérdést a hirado.hu portálja.

A munkapszichológia megkülönbözteti a „szeretek sokat dolgozni és tudok is sokat dolgozni" típusú embert és a munkaalkoholistát, ugyanis míg az előbbinek magas a teljesítménye, hatékonyan végzi a munkáját, addig a munkamániás csupán inkább mappákkal a hóna alatt rohangál, és nélkülözhetetlennek láttatja magát, miközben a mérhető munkával kapcsolatos eredményei alacsonyak – mondta a hirado.hu-nak Kisházy Gergely munkapszichológus.

A munkamániás ember nem arra motivált, hogy jól teljesítsen, hanem arra, hogy kialakítson egy képet magáról, mintha a munkája lenne az élete, míg a “szeretek és tudok is sokat dolgozni" típusú munkaerő tud pihenni, lazítani, tudja függetleníteni magát a munkától, miközben jól és eredményesen dolgozik.

Valójában a munkamánia, ahogyan azt az angol megnevezése is mutatja workalkoholic (munkaalkoholizmus) is egy szenvedélybetegség. Éppen úgy függőséget tud okozni, akár az alkohol vagy a cigaretta.

A munkamániás emberek rögeszmésen szükségét érzik, hogy dolgozzanak. Egy-egy hosszú hétvégén vagy a nyári szabadság alatt szinte megőrülnek, akár vissza is mennek a nyaralásból is, hogy megkerülhetetlennek, fontosnak tűnjenek. Közben a munkamániás emberi kapcsolatai és a családi élete is csorbát szenved, de előbb vagy utóbb az egészsége is rámegy a túlhajszoltságra, hiszen a folyamatos szorongás, a kevés vagy rossz alvás komoly fizikális és mentális betegségeket idéz elő – hangsúlyozta a munkapszichológus.