Dóczi professzor: Én klinikai orvos vagyok

Klinikai sebészi, kutatói, oktatói munkájáért az ország legmagasabb tudományos elismerését, a Széchenyi-díjat vehette át március 15-én dr. Dóczi Tamás, a PTE idegsebész-professzora. A kitüntetettel a bama.hu portálja készített interjút.

– A kitüntetés több szakmai tevékenységének is szól. De úgy szíve mélyén sebész, kutató vagy tanár elsősorban?
– Én klinikai orvos vagyok. Akadnak kutatási eredményeim is, de azok inkább csak intellektuális játékok.

– Milyen heti rendet jelent ez?
– Négy napon át a műtőben vagyok, egy napot pedig a járóbeteg-rendelésen, az ambulancián töltök.

– Az embereknek az idegsebészet az egyik legfélelmetesebb orvosi tevékenység. Miben tudnak a leghatékonyabban segíteni az agy- és gerincműtétek?
– Úgy látom, a legsúlyosabb betegség mindenkinek az, amivel éppen meg kell birkóznia. Akinek belemegy egy szilánk a szemébe, az a szemészettől tart legjobban. Vagy vegyük a pszichiátriát, az a „szoftverhiba" legalább olyan rossz, mintha az agyban kell sebészeti úton beavatkozni. Amit pedig mi napjainkban leginkább eredményesen műteni tudunk: a daganatok, fejlődési rendellenességek és a gyulladások.

– Mennyivel jobbak a mai orvosi technikával az idegsebészeti műtéti esélyek?
– Körülbelül annyival, mint amivel jobb egy Zsigulinál a BMW 3-as.

– Aktív szerepet vállalt a pécsi Diagnosztikai Központ létrehozásában. Miért?
– Mert a háromdimenziós képalkotás rendkívül fontos minden betegség feltárásában. Másrészt haladnunk kell a technikai fejlődéssel, hiszen most az informatika robbanásszerű változását éljük. Ha csak az idegsebészetet nézzük, ott is egyre precízebb a diagnosztika, no és minden automatizálódik... A teljes interjú a portálon olvasható!