Az egészségügyi ellátórendszernek igazságos és egyenletes hozzáférést kell biztosítani a betegek számára, ami jelenleg sajnos több ponton sérül.
A Budapesti Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese, az általa létrehozott alapítvány is sok idejét elveszi. Mindig is több lábon állt, úgy véli, mindig arra jut időnk, amire valójában időt akarunk szakítani. Dr. Ficzere Andreát a Webbeteg.hu kérdezte.
- A két szakvizsgája mellé érkezett a PhD megszerzése, majd egy egészen más terület következett, ami viszont hasznossá vált a mostani feladatai miatt.
- Annak idején nem volt elvárás a menedzsmenti végzettség a vezetői pozícióhoz, de amikor Debrecenben közel 5 évig – a meglévő klinikai szakorvosi munkáim mellett – lehetőségem volt ügyvezető igazgatóként részt venni a Nagyerdei Gyógyászati Kft. tevékenységében, azt gondoltam, később még jól jöhet az egészségügyi menedzsment szakon szerzett diplomám.
Több mindent kipróbáltam, több lábon álltam egyszerre, talán azért, mert nem voltam biztos abban, hogy azt csinálom, ami igazán nekem való.
- Fontos mérföldkő az életében a Magyar Kórházszövetség, ahol kezdetben elnökhelyettes, majd elnök volt.
- Háromévente van a szövetségnél tisztújítás. Jelenleg elnökhelyettes vagyok, és éppen a pandémia idején voltam a szervezet elnöke, ami igen nehéz időszak volt. Lényegében azért küzdöttem, hogy megmaradjon a Kórházszövetség. Jelenleg könnyebb a dolgunk, partnerként tekint ránk a szakmapolitika, dr. Velkey György elnök úr vezérletével igyekszünk ugyanis minden helyzetben konkrét megoldási javaslatokkal előállni, nem csupán kritikát megfogalmazni.
Hiszem, hogy használni kell a szövetség szakmai hátterét, hiszen egyrészt közvetlen rálátásunk van az egészségügyi ellátórendszerre, másrészt közvetíteni tudjuk a változásokkal kapcsolatos elvárásokat és teendőket a több mint 100 egészségügyi intézmény felé, illetve az intézmények részéről megfogalmazott problémákat és javaslatokat is szintetizált módon tudjuk prezentálni a döntéshozók felé. Szeretném, ha katalizátorként tekintenének ránk a gépezetben.
- Melyek a jelenlegi legnagyobb kihívások a szakmában?
- Több forró pont is van. A finanszírozás nehézségei mellett a legnagyobb problémánk a szakdolgozói létszámhiány. Nélkülük nincs egészségügy, de ahhoz, hogy fiatalokat tudjunk bevonni a rendszerbe, vissza kell adni az ágazat megbecsültségét, mert a jelenlegi kommunikáció még azokat is elriasztja, akik orvosi, ápolói pályára szeretnének lépni. Nagy a zaj a médiában és a közösségi médiában, ami nem segít bennünket. Az egészségügyi dolgozók anyagi elismerésén túl nagy hangsúlyt kell fektetni mentális egészségük támogatására, valamint munkakörülményeik fejlesztésére is.
Az egészségügyi ellátórendszernek igazságos és egyenletes hozzáférést kell biztosítani a betegek számára, ami jelenleg sajnos több ponton sérül. Ugyanakkor az egyéni felelősséget is hangsúlyozni szükséges, és már gyermekkortól minden segítséget meg kell adni a lakosság számára az egészségtudatosság növelésével kapcsolatban, hiszen sok betegség megelőzhető lenne, és megfelelő életvitellel sokkal tovább lehetne egészségesen élni annál, mint amit a mai magyar statisztikák mutatnak.
- Fontos célt fogalmazott meg, amikor létrehozta az alapítványt.
- Három különböző helyen és módon igyekszem segíteni a magyar egészségügyet: a kórház és a szövetség mellett az általam létrehozott alapítványon keresztül is. A Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány 2020-ban, a pandémia első hulláma idején jött létre azzal a céllal, hogy az egészségügyben dolgozókat segítse a különböző felajánlások koordinálásával. Azóta sokkal inkább a szakmai és edukációs tevékenységek, valamint az általunk szervezett kulturális programok dominálják a működésünket.