Mostanáig tudtam ezen a hajón szolgálni, kormányosként, kapitányként, lékbetapasztgató foltozómunkásként, és evezőt markoló gályarabként egyidejűleg.
Olvastam a Facebook-bejegyzését. Előbb mosolyogtam, aztán elkomorultam, majd szomorú lettem. Dr. Máté Ágnes, az SBO főorvosa elköszönt. Elolvastam. Megértettem. Van az úgy,hogy az ember elfárad, elhasználódik, belekopik a feladatába. A legtöbben fogcsikorgatva folytatjuk, s reménykedünk, hogy ez az érzés majd elmúlik, pedig tudjuk, hogy nem fog. Lesznek jobb és rosszabb napok, de mi pontosan tudjuk, hogy az a tűz, ami továbbvitt, ami nem engedett elfáradni, elszomorodni, elkeseredni már hiányzik. Lehet, hogy a környezetünk ebből nem is vesz észre semmit, de mi tudjuk. És vannak olyanok is, mint dr. Máté Ágnes, aki birkózik egy darabig, majd úgy dönt, hogy el kell mennie - írta a duol annak kapcsán, hogy a sürgősségi osztály vezetője Facebook-bejegyzésben köszönt el, amit a lap teljes terjedelemben közöl.
„Szóval 2006. október 1. Egy soha nem feledhető időszak első napja.
A dunaújvárosi sürgősségi osztály nyitása. Mivel elseje vasárnapra esett, igazából 2006. október 2. Hónapokkal előtte megkezdett előkészítő és tervező munka gyakorlati beteljesülése. Kikerült a „nyitva” – tábla, pontosabban fizikai formájában lekerült a „Belépni tilos!” – tábla, és elkezdtek jönni a vendégek.
Jönnek azóta is. Számolatlanul.
A tizenhét és fél éves, majdnem tizennyolc éves SBO…
Felnőtté vált. Mondhatni. Tényezővé. Megkerülhetetlenné.
Emlékszem minden csatára: győztesre és vesztesre egyaránt.
Emlékszem sokakra, akiket evilágon tudtunk tartani, akárhogyan is rángatták odaátról életük fonalát. És sokakra, akiket nem – de mellettük maradva mindvégig.
Emlékszem minden kollégánkra, átutazóra és hosszan időzőre egyaránt.
Ha felsorolnám a neveket, letiltana a FB.
És szívemben őrzöm Őket is, akik közülünk már az Örökkévalóságban folytatják útjukat.
De legszívesebben a mindenkori CSAPATunkra emlékszem, az EGYÜTT megélt és EGYÜTT megküzdött mindennapokra. Az EGYSÉG-re, amit csak itt lehetett igazán felfedezni.
Végtelenül bosszantó, hogy nincs akkora karom, egyszerre átölelni mindenkit, aki az SBO-n akár csak rövid ideig is játszani akart. A sokat bírált SBO-n, a jelenkori magyar egészségügy igáslován..."
Folytatás a teljes cikkben