Dr. Mikos Borbála: „Az emberrel csodák történnek”

Részt vett a miskolci gyermekmentő orvosi kocsiszolgálat megszervezésében, majd a földrengés sújtotta Haiti romjai között mentett életeket, most pedig a gerincvelői izomsorvadásban szenvedő gyermekek új kezelését végző munkacsoportot és az intenzív osztályt vezeti a Bethesda Gyermekkórházban. Dr. Mikos Borbála munkájában és magánéletében is visszatérő vendég az üresség, de a mosolygós doktornő ismeri a gyógyszert, amitől újra élettel telik meg a lélek, írja a Képmás.

– 40 éve van a pályán. Hogyan tudta megőrizni a motivációját?

– Nem bírom a monotóniát, kezdettől úgy éreztem, hogy intenzív terápiában lehetek hasznos, mert ott gyorsan kell dönteni, cselekedni. Amikor betegek között vagyok, számomra megszűnik a külvilág. Ez az érzés ébren tartja bennem a vágyat, hogy tovább csináljam. És a szakmai kihívások.

Fiatal orvos koromban sok gyermeket veszítettünk el súlyos tüdőgyulladás, fertőzés miatt. Kerestem az okát, miért omlik össze a keringésük, áll le a veséjük, így jutottam el a vérmérgezéshez. Utánanéztem, milyen kezelésekről ír a külföldi szakirodalom, és elkezdtük alkalmazni az egyik gyógyszeres kezelést, aminek következtében csökkent a halálozás. A munka mellett évekig dolgoztam a rohamkocsin. Megragadott az ott megélt bajtársiasság, sokat fejlődtem döntéshozatalban, felelősségvállalásban. Kollégáimmal külön gyermekmentő orvosos kocsit is szerveztünk. Szintén Miskolcon gyermekaneszteziológiai ambulanciát nyitottunk, hogy az előzetes kivizsgálás által csökkentsük a műtéti kockázatokat. Nagyon szép hivatást gyakorolhattam az elmúlt 40 évben, amiért végtelenül hálás vagyok, hiszen azt tehettem, amire vágytam már gyermekkoromtól. Ahogy az orvostudomány fejlődik, úgy érkeznek mindig új kihívások, amik fenntartják a lelkesedésünket, tudásvágyunkat, gyógyítani akarásunkat. Például a Bethesdában jelenleg a gerincvelői izomsorvadás kezelésével is foglalkozunk.

– Mi hozta a Budapestre, a Bethesda Gyermekkórházba?

– Kívülről már régóta követtem azt itt zajló munkát, részt vettem különböző szakmai rendezvényeiken, Velkey György főigazgatóval együtt is dolgoztunk a Magyar Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaságban. Nehéz volt meghozni a döntést, úgy éreztem, engem a miskolci kórházhoz köt a sorsom. Személyes életem nehéz fordulatot vett, és a szeretett szüleim betegsége is közrejátszott abban, hogy elfogadjam a meghívást a Bethesdába.

– Számtalan szülői visszajelzés szól arról, hogy – a miskolcihoz hasonlóan – előremutató szakmai munka és bátorító lelkület jellemzi mostani munkahelyét. Mit gondol, mi a Bethesda titka?

– A titkát nem tudnám megfogalmazni, viszont számomra fontos ajándéka – az igényes, folyamatos tanulást biztosító szakmai munka mellett – a családias légkör és közösségi szellem. Egymásra figyelés és erős bizalom jellemzi a munkatársi kapcsolatokat. Az emberi értékek, az elhivatottság, alázat, elkötelezettség, a munkatársak és betegek iránti tisztelet és odafordulás nagy hangsúlyt kap a kórház életében. Úgy hiszem, minden embernek fontos, hogy érezze: elfogadják, gondolnak rá, fontos tagja a közösségnek. Néha talán viccelődve mondjuk, de azt hiszem, mindnyájan őszintén érezzük, hogy jó ide bejönni, és „jutalmam, hogy tehetem”.

A teljes interjú a portálon olvasható.