Budapesten koncentrálódik az ország gyógyintézmény-rendszerének 40 százaléka.
Húsz év után újra államosítják a Fővárosi Önkormányzat kórházait, s három, 24 órás szolgálatot nyújtó egészségügyi központot alakítanak ki Budapest és a környező megyék betegeinek ellátására. Az integrációtól várt megtakarítás csak később hoz hasznot, a mai pénzhiány pedig a mindennapi gyógyítást veszélyezteti - mondta Velkey György, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke, a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke.
A vele készült interjúban kifejtette, nem magyar sajátosságról van szó, az Európai Unió több országában is van ilyen szerkezetű intézményrendszer. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a gyógyítás a legnagyobb költségigényű szolgáltatás, amelyben hatalmas állami pénzek is mozognak. Így van ez nálunk is, csaknem fele-fele a költségvetési pénz és a társadalombiztosítási járulék. Joggal igényelheti az állam, hogy erősebb ráhatása legyen a pénzforrások felhasználására. A fővárosi kórházak államosítása kapcsán közölte, a kormány májusi döntése alapján 6-9 hónap alatt kellene ezt megtenni, feszített tempóval januártól megtörténhet az átállás.
Budapest egészségügyi rendszere speciális, hiszen itt koncentrálódik az ország gyógyintézmény-rendszerének 40 százaléka. Itt gyógyítják Pest, Komárom-Esztergom, Fejér, Nógrád, Heves, Szolnok és Bács-Kiskun megye betegeinek jelentős részét, a speciális beavatkozásokra szakosodott intézetek pedig az egész országból fogadják a pácienseket. Azért is speciális a helyzet, mert az egészségügyi intézmények sokféle tulajdonban vannak: az aktív ágyak 45 százaléka a tíz fővárosi kórházban koncentrálódik. Emellett itt működnek az állami tulajdonú országos intézetek, a Semmelweis Egyetem és a Honvéd Kórház, valamint négy egyházi és több alapítványi szolgáltató. Ám a legnagyobb fenntartó főváros és állam között alig van együttműködés.
A rezidensek vándorlásával kapcsolatban elmondta, örül, hogy élesen felvetették a bérgondokat, de a követelésük módjával nem ért egyet. Világos és egyértelmű életpályamodell kellene. A szakorvosok havi 200 ezer forint nettó keresetének igénye lenne reális (most ennyit kérnek maguknak a rezidensek), a főorvosi karnál pedig a 300-400 ezer. Így minden minőségi ugrásnál lenne motiváció, a rezidensek számára is.