Duda Ernő: nem kőkorszaki technológia kellene a vakcinagyárba

A napokban kezdődött az 5 és 11 év közötti gyerekek oltása a Pfizer vakcinájával. Közben egy kormányzati-szakmai munkacsoport azt a javaslatot tette, hogy korábbi technológiákkal üzemeljen a felépítendő debreceni oltóanyaggyár. Ezekről is kérdeztek Duda Ernő virológus-immunológust, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusát a magyarnarancs.hu.

Javaslat született, hogy a felépítendő debreceni vakcinagyárban két típusút gyártsanak. Az egyik: a fehérje alapú.

Az a 20. század fejleménye; a 70-es, 80-as éveiben eljutottunk odáig – ez a DNS-technológia –, hogy izolálni tudunk géneket és azt ávinni egy másik szervezetbe. Például a hepatitis-B vírus ellen nagyon jó védettséget lehet kialakítani, ha ennek a kabátfehérjéjét megismertetjük a szervezettel. De a gyártás során nem a hepatitis-B vírust szaporítják, hanem annak a kabátot kódoló génjét. Azt beépítik egy élesztőgombába – általában azt használnak erre a célra vagy esetleg baktériumot –, és azok a primitív élőlények nagy mennyiségben megtermelik nekünk azt a fehérjét. Ez ráadásul rendkívül gazdaságos, és nagyon nagy tisztaságban lehet előállítani. És miután itt nincsen a kórokozónak a DNS-e vagy RNS-e, semmiféle veszélyt nem jelent.

Akkor ez korszerű technológia?

Igen. Ennél a probléma az, hogy például az influenzavírusnak ha így megcsináljuk a hemagglutininját és a neuraminidázát – ez az a két fehérje, ami ellen védekezni kell –, abból kilószámra be lehet adni valakinek, akkor sem fog immunizálódni, mert az immunrendszer nem ismeri föl veszélyesként. Ezért mellé kell tenni valami olyan anyagot, ami megijeszti az immunrendszert, és elhiteti vele, hogy tényleg baj van. Ezek az anyagok az adjuvánsok. Régebben azokat úgy állították elő, hogy például baktériumkivonatot vagy neadjisten kőolajszármazékokat adtak a kabátfehérje mellé azért, hogy az immunrendszer megijedjen, meg is ijedt. Csakhogy időnként sipolyok keletkeztek a szervezetben, meg rettenetes gyulladás alakult ki.

Elkezdett túlműködni az immunrendszer?

Igen. Az elmúlt ötven év arra ment el, hogy egyre korszerűbb és korszerűbb adjuvánsokat állítsunk elő, valami ártalmatlan anyagot adjunk, amire azt hiszi az immunrendszer, hogy borzasztó veszélyes.

A Debrecenbe tervezett másik, inaktivált vírusra épülő technológiáról a sokszor bírált kínai oltás jut eszünkbe. Korszerű az eljárás, vagy nem? Vagy bizonyos helyzetekben direkt jó?

Ez a leghagyományosabb. Vagy legósdibb. A legkevésbé korszerű. Teljesen mindegy, miként fogalmazunk, attól függ, az ember hogyan áll hozzá. A legjobb, ha azt írjuk, hogy első generációs. Kétségkívül alkalmas, de – hogy is mondjam – kőkorszaki technológia.

Nem kell hozzá rettenetes nagy hozzáértés, nem kellenek hozzá különlegesen drága berendezések, nem szükséges különleges know how sem, tulajdonképpen ez a faéknek a feltalálása. Pasteurék dolgoztak ezzel, és azóta, tehát az 1800-as évek végétől használják ezt a módszert. Persze nyilván ezek is korszerűsödtek, tehát egyre jobb és jobb eljárásokat fejlesztenek ki, de az elv ugyanaz: a kórokozónak az antigénjeit úgy megismertetni meg a szervezettel, hogy közben ne tudjon betegséget okozni.

Ha ez régi technológia, érdemes ebbe befektetni és egy új gyárat fölhúzni?

Az a kérdés, mi a célunk: nyilván az, hogy legyen egy hazai oltóanyaggyár, amelyik egy csomó olyan vakcinát tud készíteni, amit egyébként külföldről szoktunk megvenni. Egyébként: jó néhány védőoltás ott is ezen az elven alapul. További részletek a teljes cikkben