Dupla küzdelem, ha tudós az anya

A nőknek nincsenek megfelelő képességeik a tudományos pályához – állítja egy kutatás szerint az európaiak 67, a kínaiaknak pedig 93%-a. Az MTA-ban 358 rendes és levelező tag közül csupán 24 nő, és az is sokat elárul, hogy a tavalyi tagválasztás során egyetleneggyel sem növekedett a számuk. Anyák napja alkalmából ezúttal a tudós anyákról írt a vasárnapihírek.hu.

Ma már nem elsősorban az üvegplafon áttörhetetlensége a fő probléma – állítja Nagy Beáta szociológus, genderkutató, azzal együtt sem, hogy a női életpályák alakulása meglehetősen hasonló, akár a természettudományokat, akár a társadalomtudományokat tekintjük. Kivétel talán a pedagógusi pálya, ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk, ott is gyorsan előjönnek az ismert sémák: hiába vannak kevesebben a férfi tanárok, arányaibanjóval többen válnak iskolaigazgatóvá.

Beáta bonyolult útvesztőnek látja a női kutatók életét – szerinte ez a hasonlat egyszerre fejezi ki azt a tapasztalást, hogy a nők szakmai életútjuk során minduntalan falakba ütköznek, ugyanakkor a reménységet is, hogy nem lehetetlen megtalálni a kiutat. Már önmagukban a nemi sztereotípiák nehézséget jelentenek, amely megháromszorozódik, ha egy kutatónő családot alapít vagy gyermeket vállal. És nemcsak azért, mert a gyermekvállalásnak egyértelműen létezik egyfajta „költsége" a kutatómunka tekintetében – kieső publikációk, kevesebb kutatásra fordítható idő, a kapcsolatrendszer ritkulása, információs vákuum stb., hanem azért is, mert az erősen férfiakra szabott tudományos életpálya alapból nem tolerálja a női szerepekkel együtt járó nehézségeket.

Ahhoz, hogy egy anyuka is „feltaláló" lehessen, valahogy kompenzálni kell a gyermekvállalás korábban említett „költségeit" – mondja Groó Dóra, a Nők a Tudományban Egyesület elnöke. Állítása szerint a Magyar Tudományos Akadémia élen jár ezen a téren: lehetővé tette például, hogy a pályázatok beadási korhatára a gyerekkel otthon töltött idő arányában bizonyos mértékig kitolódjon. Lovász Anna közgazdász úgy gondolja, hogy különösen fontos lenne egyre több konferenciát gyerekbaráttá tenni, így a szülés után a kutatás világába visszatérő anyák egyrészről részt vehetnének a tudományos életben, és a kapcsolatrendszerüket is ápolhatnák, másrészről ezzel „szem előtt lennének", vagyis jelenlétükkel felhívnák a kutatótársadalom figyelmét arra, hogy problémáik nem söpörhetők le az asztalról.

Hunyady György szociológus, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke méltányosnak tartaná, ha a PhD-rendszert némileg rugalmasabbá tennék úgy, hogy elismerje a gyerekekkel otthon eltöltött idő kiesését, és fontos feladatnak nevezte a kutatói pályára való visszatérés támogatását. A teljes cikk