Durván beszélnek az orvosok a betegekkel

Beszélni kell betegnyelven – ez a fő üzenete az orvos-beteg kommunikációval foglalkozó tananyagnak. Sokszor épp a párbeszéd problémái teszik embertelenné az orvos-beteg találkozásokat, nagyban rontva ezzel a páciensek gyógyulási esélyeit. Kutatások szerint a betegek orvosukkal való elégedettségét döntően a kettejük között létrejövő érzelmi-bizalmi kapcsolat, pszichológiai tényezők befolyásolják, a szűkebb értelemben vett orvoslásnak kisebb a szerepe. A páciensnek sokszor csak arra van szüksége, hogy megoszthassa valakivel az aggodalmait, beszélhessen a félelmeiről, megnyugtassák. De éppen ez nem működik - olvasható a 168.hu-n.

Editet a munkahelyéről vitték be a kórházi ügyeletre. Besárgult és nagyon rosszul érezte magát. Befektették, infúzióra kötötték. „Elzáródott az epevezeték, hasnyálmirigy-gyulladása van" – közölték vele. Éjjel egykor aztán beviharzott a kórterembe egy fiatal orvos egy papírral, hogy Edit írja alá, muszáj, mert felvették az osztályra, és majd visszajön érte. A lány azért elolvasta, mit is ír alá. Megakadt a szeme egy félmondaton: „a hasnyálmirigyfej rosszindulatú daganata". Egyedül volt a kórházi szobában, majdnem elájult. Az orvos visszajött a papírért, de nem szólt egy szót sem, Editnek pedig nem volt ereje kérdezni.

Innentől kezdve a kórházban tényként kezelték, hogy Edit tud mindent. Később mintákat vettek a májából. A doktor közölte, több gyanús pontot is találtak, és nagy kár, hogy Editnek nincs láza, mert az arra mutatna, hogy ezek csak ciszták, így viszont inkább a rosszindulatú elváltozás felé mutatnak a jelek. Vagyis áttét. „Ugye ebből nemigen szoktak kigyógyulni?" – kérdezte a nő a sírás határán. „Hát, nemigen" – felelte kurtán az orvos, majd kiviharzott a szobából. A beteg ott maradt egyedül, számos megválaszolatlan kérdéssel, az idegösszeomlás szélén. Barátai tanácsára új orvost keresett, és nemsokára talált is. Olyat, aki leült vele szemben, és részletesen elmagyarázott mindent.

– Nem azt várom el, hogy az orvos odatartsa a vállát, amelyen kisírhatom magam, nem kell barátkoznunk, csak kezeljen partnerként. Beszéljen velem nyíltan és őszintén, érezzem, hogy figyel rám – magyarázza utóbb Edit. Kiderült, a máján talált elváltozások valójában csak ciszták voltak.

Szögezzük le, az ember nem barátokat keres az orvosi rendelőben. Ám legkiszolgáltatottabb pillanatainkban az együttérzés, a részletes és humánus tájékoztatás mindenképpen elvárható. Sokszor látszólag van ugyan kommunikáció, csak éppen az orvos olyan nyelven beszél, amelyet a páciens nem ért meg. Röpködnek a latin kifejezések, a különböző kódok.

Az orvos-beteg közötti kommunikációs stílus és döntéshozatali módszer alapján három modell különíthető el.
1. Paternalista modell. Az orvos célja a gyors információszerzés. A felállított diagnózis alapján önkényesen hozza meg a döntést, amelyet közöl a beteggel. A kommunikáció során a beteg passzív, ám felelősséget sem kell vállalnia.
2. Informatív modell. Az orvos összegzi az információkat, a döntést viszont a beteg hozza meg. A kommunikáció ebben az esetben is orvoscentrikus, habár a felelősséget a betegre hárítja.
3. Közös döntés. Az orvos és a beteg közösen döntenek, a felelősség megoszlik. A kommunikáció betegcentrikus. Ez a modell felel meg leginkább a beteg igényeinek.

Magyarországon a paternalista modell az uralkodó, az orvos-beteg kommunikációt pedig alapvetően a szakember-laikus kommunikáció jellegzetességei befolyásolják. Az orvos információt gyűjt, a beteg aktivitásának, elvárásainak kevés teret hagyva. A legtöbb páciens maga is elfogadja ezt a helyzetet, mert fontosabb számára az, hogy az orvos döntsön a terápiát illetően, és vállalja is a felelősséget a döntésért. Sokszor az okoz gondot, hogy a beteg nem érti, mi szerepel a leletén.

További részletek a weboldalon.