Eddig tizenkilenc gázolása volt, ha húsz lesz, soha nem ül mozdonyra

„Egy fiatalember egy ezüst színű Audival jött be elém. Az utolsó 50-100 méteren észleltem, hogy valami jön bal oldalról. Annyit tudtam tenni, hogy dudáltam, gyorsfékeztem, de akkor sajnos már bejött elém. Ezután eltűnt a perifériámból, mivel mi nagyon magasan vagyunk, ezért reménykedsz benne, hogy még átér. Majd jön a csattanás. Azzal már nem tudsz mit tenni.”

Ezt két éve mesélte az Alapjárat videójában Molnár Péter, a MÁV-Start mozdonyvezetője, akinek nem ez volt az egyetlen balesete. Abban az évben ugrásszerűen megnőtt a gázolásos esetek száma, az első fél évben közel 47 súlyos vagy halálos baleset történt a magyar vasúti átjárókban, éppen annyi, amennyi idén augusztusig – ezekben tíz ember vesztette életét - írta a telex.hu.

 a pályafutása során számtalan vasúti gázolásos esetben részt vevő mozdonyvezetővel beszélt, és azt mondja,

„A mozdonyvezetők nagyon sokat tesznek azért, hogy a vasúti közlekedés biztonságosan üzemeljen: komoly képzéseken esnek át, jelentős integrált tudást szereznek, később is rendszeresen vizsgáznak, és rengeteg túlórát vállalnak. Ehhez mérten igyekeznek mindent megtenni egy baleseti helyzetben is, hogy elkerüljék vagy tompítsák azt. Mikor az mégis elkerülhetetlen és tragédiával végződik, sokaknál felmerül az önvád is, hogy mégsem sikerült megmenteni az emberi életet. Emiatt a gyászhoz nagyon hasonló folyamaton mennek keresztül. Tekintet nélkül a lelki alkatukra, mindannyian súlyos stresszről számoltak be". – fogalmaz a Vasútegészségügyi Nonprofit Közhasznú Kft. vezető pszichológusa, Zerkovitz Dávid.

Barsi Balázs, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének elnöke is azt hangsúlyozza, hogy a mozdonyvezetőkre sokszor nagyon eltérő hatást gyakorol egy-egy baleset, vannak, akiknek kevesebb idő is elég lehet a megküzdéshez, de több hónapos rehabilitációs időszak is előfordulhat. Szerinte mindannyian ismerik viszont azokat a lehetőségeket, amiket a vállalat nyújt a traumák feldolgozására – és élnek is ezekkel.

„Ha a baleset után a mozdonyvezető úgy dönt, hogy nem viszi tovább a vonatot, le kell váltani a szolgálatból” – mondja Barsi. Emellett az érintett mozdonyvezető ha kéri, a baleset után öt nap úgynevezett rehabilitációs szabadságot is kaphat. Majd pedig a soron következő két szolgálatára kérhet maga mellé egy mentort is: egy olyan mozdonyvezetőt, akivel a bizonytalanságait tudja átbeszélni, és aki elkíséri az első útjaira. Ez azért fontos, magyarázza Zerkovitz, mert egy munkatárs sokat segíthet abban, hogy a traumát átélt vezető ne érezze magát egyedül, a gondolatai ne a tragédia körül forogjanak.

Továbbiak a cikkben