Éger István: hiányoznak az egészségpolitikai célok

Több száz szakképzett orvos hiányzik a sürgősségi osztályokról, és elvándorlásukat nem állítja meg a kiszámíthatatlan béremelés. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke szerint a kormány nem fogalmaz meg egészségpolitikai célokat, és nem támaszkodik a szakmára. A MOK most mégis csendesebb, mint volt 2010-ig. Miért - teszi fel a kérdést a Magyar Narancs.

Magyar Narancs: A hetekben állt elő a kamara azzal a felméréssel, hogy a sürgősségi osztályokon a szükséges 600 helyett csupán 140 szakember van. A szaktárca szerint hozzájuk nem érkezett erről jelzés, a Sürgősségi Orvostani Társaság pedig úgy véli, a menedzsment háta mögött kérdezték meg az orvosokat. Önök viszont azt mondják, az orvosok sok helyen félnek nyilatkozni.

Éger István: A Sürgősségi Orvostani Társaság civil egyesület, a MOK kötelező köztestület több mint 40 ezer taggal, akiktől ha panasz érkezik, ráadásul több különböző helyről, akkor odamegyünk hozzájuk, és őket kérdezzük meg. Hogy miért nem kérdeztük meg a menedzsmentet? Mert ha a panasznak az az egyik része, hogy a kórházvezetés ilyen-olyan érdekből szabálytalan munkavégzésre kényszeríti a munkavállalót, akkor azt a kolléga fogja elmondani. 48 kórházból mégiscsak mertek panaszt adni. A szaktárca azt mondja, nem tudtak róla. A vizsgálat eredményét közöltük az államtitkársággal és az Állami Egészségügyi Elosztó Központtal (ÁEEK) is, úgyhogy most már tudnak róla több mint egy hónapja.

MN: Miről szóltak a panaszok?

ÉI: Egyfelől arról, hogy nem megfelelő szakképesítéssel vagy szakképesítés nélkül, nem megfelelő felügyelettel dolgoznak az orvosok a sürgősségi osztályokon, másfelől, hogy a nem képzett szakorvosokat munkaerőhiányra hivatkozva parancsolja oda a menedzsment.

Azt mondja az orvos, én, kérem, bőrgyógyász-, nőgyógyász-, urológusrezidensnek jöttem ide, nem akarok a sürgősségin dolgozni. A képzési tervben van ugyan hat hónap sürgősségi curriculum, de az nem arra szolgál, hogy önállóan, akár felügyelettel, akár nélküle végezze az osztályos munkát – hanem arra, hogy megtanulja az alapokat. Ha viszont nincs szakorvos, azt a munkát végzi a szakképesítés nélküli orvos, amiből tanulnia kellene. Ráadásul január 1-jétől törvény van rá, hogy minden műszakban lennie kell szakorvosnak is. Találtunk olyan osztályt, ahol az osztályvezetőnek sincs megfelelő szakorvosi képesítése.

MN: Az orvosok hiánya és elvándorlása az egészségügyben általános probléma. Az egészségügyi kormányzat béremeléssel, ösztöndíjakkal, támogatásokkal próbálja ezt enyhíteni. Mekkora sikerrel?

ÉI: A 2011–12-es csúcshoz képest csökkent az emigrációs ráta, már amennyire ez nyomon követhető. Pontosan nem tudjuk, hányan mentek el, csak azt, hogy hányan bonyolították le azt a hivatali procedúrát, ami ahhoz kell, hogy valaki elmehessen.

Az utóbbi három évben ez csökken, most nagyjából annyian mennek el, ahányan végeznek. Főként a középgeneráció távozik, és a fiatalok így magukra maradnak. Sokan nem is külföldre mennek, hanem a magán szférába. Egyébként a rezidensek felmérése szerint a fiatalok körében 2015–16ban ismét nőni kezdett az elvándorlók száma. Több ezer orvos hiányzik a rendszerből. A béremelés és egyéb financiális támogatások biztosan segítenek, de a kiszámíthatatlanság óriási. Nem elég adni, 4-5 évre előre látni kell, hová fognak tudni eljutni az orvosi szakmát választók. Az ápolóknál ez most legalább 2019-ig látható, az orvosoknál már csak idénre, aztán ki tudja, mi lesz. Hasonló béremelés volt már 2012–13-ban is, de nem volt folytatása.

A teljes interjú a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható.