Éger szerint partnernek tekintik a kamarát

Amikor azt mondják, hogy az egészségügy egy feneketlen pénztemető, akkor az nem kifejezetten az „átlag" orvoskarnak szól. Ám az „átlag" orvos amikor ezt hallja a médiában, nem fogja magát ettől elvonatkoztatni, hanem megsértődik, mivel része a rendszernek – mondta a ma megjelenő Magyar Hírlapnak a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, akit az egészségügyi államtitkár korábban bejelentett programjáról, az alapellátási törvényről és a hálapénz rendszeréről is kérdeztek. Éger István szerint most először a köztestület úgy találhatná meg a helyét, hogy a politikával „nem mindig és mindenben áll kontrában".

– A szakma nevében kikérte magának azt a közszájon forgó kijelentést, mely szerint a pénzügyi döntéshozók bizalmatlanok az egészségüggyel szemben. Miért?

– Egy korábbi, többnapos konferencián Zombor Gábor egészségügyi államtitkár is felvetette a problémát. Ez egy régóta húzódó általános probléma, amit most nevesítettek is, tehát a teljes konfliktus bizalmi kérdéssé alakult át. Két dolgot azért érdemes megkülönböztetni. A pénzügyi döntéshozó nyilván gazdasági szempontból megnézi, hogy eredményes-e az adott kórház működése, pazarol-e vagy képes jól beosztani a pénzét. A másik pedig, hogy a rendszerben dolgozik több mint százezer ember, aki nagyon is érzékeny a financiális dolgokra, hiszen olyan fizetést kap, amivel ismét az ágazatok közötti rangsor legaljára került. Mint kamarai elnök, az engem megválasztók nevében azt kell, hogy mondjam: az a sebész, mentőorvos, belgyógyász, vagy bármelyik orvos, aki ott áll a végeken, és időt, energiát nem kímélve igyekszik segíteni, gyógyítani a betegeket, azt borzasztóan sérti, hogy a „pénzügyérek", akiknek halvány fogalmuk sincs az ő munkájáról, így vélekednek.

– Ez érthető. Viszont a bizalmatlanság ebben az esetben valószínűleg nem a szakorvosoknak vagy az ápolóknak szól. Nem így látja?

– Részben igaza van. Nyilvánvaló, hogy amikor azt mondják, az egészségügy egy feneketlen pénztemető, akkor az nem kifejezetten az „átlag" orvoskarnak szól. Csakhogy amikor az „átlag" orvos ezt hallja a médiában, nem tud e szavaktól elvonatkoztatni, hanem megsértődik, mivel része a rendszernek. Az ilyen kijelentések – mégha nem is az orvosok zömének szólnak – a szereplőkben rossz szájízt és téves gondolatmeneteket szülnek.

– A kamara jubileumi küldöttgyűlésén fogalmazta meg Zombor Gáborral együtt, hogy az egészségügyi kormányzat végre szakmai partnernek tekinti a MOK-ot. Korábban viszont az egyik legnagyobb gondjuk az volt, hogy nem veszik figyelembe a javaslataikat. Tehát érdemben változott a helyzet?

– Valóban, ez a kapcsolat nagyon más lett. Túlzás nélkül állítható, most megérti az egészségügyi kormányzat a kamara „érted haragszom, nem rád" hozzáállását. Mondhatnak akármit, az ágazat élén végre olyan ember áll, aki szakmaiságában és emberi tulajdonságaiban jóval előbbre tart elődeinél. Például azért is, mert nem sértődik meg a kritikán, hanem tudomásul veszi, és adott esetben elfogadja. Illetve előállt egy olyan szakmai programmal, amit időtlen idők óta nem csinált meg senki. Ehhez hasonló javaslatokat korábban tettünk mi is, de soha senkit nem érdekelt. Most először a köztestület úgy találhatná meg a helyét, hogy a politikával nem mindig és mindenben áll kontrában. Természetesen, előbb utóbb eljön a kontrák ideje is, például, ha elkezdeném sorolni, hogy melyik kórházban mi a helyzet. Viszont ezt is ki kell mondani. Most nyitottságot látunk.

Folytatás a csürtötöki Magyar Hírlapban.