Egészséges babáját akarta elvetetni a nőgyógyász

Vera 16 éve került kerekesszékbe, ma már boldog házasságban él és két kisfiú anyukája. Második várandóssága alatt azonban egy neves „sztárorvos” genetikai betegség jeleit vélte felfedezni az ultrahangon, és rögtön afelé presszionálta a szülőket, hogy vetessék el a magzatot. Az orvos meglátásai tévesek voltak, de Vera a mai napig hibáztatja magát, amiért nem hitt a babájában. A szerencsének köszönhető csak, hogy az ellátórendszer fogaskerekei közé kerülve nem hoztak végül visszafordíthatatlan döntést, írja az nlc.hu. 

"A 18 hetes ultrahangon viszont a nőgyógyászom azt mondta, hogy lát a szívén egy picike kis pöttyöt, és bár nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, elküldött szívultrahangra. A doktornő legalább egy órán keresztül nézte a szívét, nagyon sokat sóhajtozott, felállt sétálni, látszott rajta, hogy ideges lett, majd azt mondta, súlyos rendellenességeket lát, és beszéljünk a férjemmel, meg akarjuk-e tartani a babát. Akkor úgy tűnt, mintha ezt rosszindulatból mondta volna, de kiderült, hogy ez kötelező kör. Én persze iszonyatosan elkezdtem sírni. A doktornő közben lehívott egy szívspecialistát, aki annyiban árnyalta a képet, hogy valószínű aortaszűkülete van a babának, és ha megszületik, egyből műteni kell majd, de ez ma már rutinnak számít. „Ne aggódjon, anyuka, semmi baj nem lesz” – mondta megnyugtatóan.

Mire visszamentem a nőgyógyászomhoz az információval, a húsvéti ünnepek miatt már a 24. hétben jártam. Mivel neki az SZTK-ban ezeréves eszközei voltak, keresett nekem egy specialistát, aki ráadásul még akadálymentes is. Nagy nevű specialistáról van szó, mégis az egész vizsgálat felért egy katasztrófával. Kezdődött azzal, hogy késtünk öt percet, ami miatt legalább negyedóráig szidott az orvos, de olyan flegma hangnemben, hogy olyat még sosem tapasztaltam.

Vizsgálat közben tiszta ideg lett, hogy nem látta jól a babát, de leginkább attól, hogy kerekesszékes vagyok. Azt mondta, „járó betegeknek ilyenkor azt mondom, álljanak fel, de magát sehogy sem lehet megmozgatni”.

Végig sóhajtozott, mégis mindenre azt mondta, „elfogadom, ez a tartományon belül van”. Aztán, amikor letelt a vizsgálati idő, behívott magához, úgy beszélt velünk, mint egy 5 éves kisgyerekkel, elmondta újra, hogy késtünk, és hozzátette, hogy nem számolt azzal, hogy én kerekesszékes vagyok, és emiatt bonyolultabb lesz a vizsgálat. Végül közölte, hogy olyan rendellenességeket lát, amiket szeretne alaposabban megnézni, mert szerinte nincs jól ez a gyerek, és nem csak a szívével van baj, hanem mással is. Teljesen érthetetlen volt, hogy a vizsgálat közben miért mondta mégis, hogy minden a tartományon belül van."

További részletek az nlc.hu-n.