Egészségügyi álprivatizáció

A kormányzat kiemelt kérdésként kezeli az alapellátást azért is, mert beavatkozás nélkül nemsokára háziorvos nélkül maradunk. Márpedig az alap összerogyása minden ellátórendszert bedönthet, újat, régit egyaránt.

Beneda Attilával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkárságának háziorvos múltú kabinetfőnökével a Magyar Hírlap – online által készített beszélgetés során álprivatizációról, praxisjogról, betegekről és gyógyítóikról is szó esik.

Beneda Attila elmondta: minden szakmai elgondolás szerint az alapellátásra kell helyezni a hangsúlyt. Ezt a kormányzat kiemelt ügynek tekinti. Látjuk, hogy a háziorvosi kar igen elöregedett, hatvan év körüli az átlagéletkora. Az ellátási zavarok elkerülésére arra törekszünk, hogy fiatalokat vonjunk be a rendszerbe. A presztízst egyrészt a szakmai lehetőségek szélesítésével, a tevékenységi kör újrafogalmazásával oldjuk meg. Egy másik lépéssel biztos megélhetéshez, jó gazdasági feltételekhez segítjük őket.

A szakember kiemelte – mivel ő maga is 16 éven át háziorvosként dolgozott, ezért tudja, hogy a gyógyításnak spirituális jellege is van, ami leginkább a háziorvoslásban tud megjelenni, hisz a kórházban már személytelenebb a kapcsolat, a gyógyítás bonyolult, eszközökre, technikára épül. Mint elmondta: azért lett háziorvos, hogy a teljes családdal foglalkozhasson, és ne csak a már kialakult betegséget kezelje, hanem annak kiindulását is lássa.

A bajok nagy része lelki eredetű, ezért a probléma forrásának a megtalálásában is segíteni kell a beteget. A másik, hogy egy szakorvos nehezen tud olyan kapcsolatba kerülni a pácienseivel, hogy például életmódbeli változtatásokra vehesse rá őket, pedig ennek népegészségügyi jelentősége van. Amikor egy veszélyeztetett korban lévő férfit sikerül meggyőzni, hogy fogyjon le, ne dohányozzon, kezdjen el sportolni, az óriási sikerélmény, és a páciens is nagyon hálás, hogy javult az életminősége és ezáltal az életkilátásai is.

A kabinetfőnök arra a kérdésre, hogy éppen a háziorvosokat a kellene közalkalmazottként foglalkoztatni úgy válaszolt: Ez olyan vita, amelyen már túl van az ellátórendszer. Amikor elindult a praxisok tulajdonképpeni álprivatizációja – mert távolról sem juttatta a várt lehetőségekhez vagy értékesíthető vagyonhoz a háziorvosokat –, kiderült, hogy a finanszírozás éppen csak elegendő a praxisok fenntartásához, ráadásul az idők során devalválódott is az értékük. Tekintettel azonban arra, hogy a háziorvosok csaknem mindegyike ma már vállalkozó, a rendszer visszaalakítása nem vetődik fel érdemben. Mint mondta a háziorvosoknak kapuőri szerepet szánnak, vagyis nemcsak azt a beteget küldi majd szakellátóhoz, akinek arra szüksége van, erre azonban komoly népegészségügyi programot kell működtetni. Beneda kiemelte: ez a program már folyamatban van, de nem megy egy gombnyomásra, mert mint mondta, a legjelentősebb népegészségügyi kórképeknél a háziorvos szerepe valóban megkérdőjelezhetetlen, elsősorban a szűréseknél, majd a betegségek gyógyításában és az utánkövetésben is. Ehhez a kompetenciát meg kell adni nekik, és a rendszerirányítás szintjén ezt ellenőrizni is kell.

Az utóbbi eszköze az indikátorrendszer, amely a háziorvosi munka teljesítményét, eredményességét hivatott mérni. Beneda Attila arról is szót ejtett: nem egészen egy éve alakították át az akkor még kezdetleges indikátorrendszert, és jogszabályban fektettük le, hogy évente felülvizsgáljuk az indikátorokat. Ezek közül jó néhány éppen a népegészségügyi kérdésekre vonatkozik. A következő években szeretnénk elérni – mondta - hogy a finanszírozás 10 %-át azon meghatározott jellemzők függvényében kapják a háziorvosok, amelyek valamilyen módon a praxisban folyó munka minőségéről adnak visszajelzést. A másik fontos elem az eszközfinanszírozási program, amely révén több mint tizenkétmilliárd forint kerül be az alapellátásba. Olyan eszközöket tudnak beszerezni az orvosok egy lista alapján, amelyek akár diagnosztikai, akár informatikai szempontból gyorsíthatják a betegek ellátását – hangsúlyozta Beneda.

Sikerült elindítani a praxisalapot is, hogy elsősorban a fiatalokat segítsük a vásárlásban. Erre a célra kétszázmillió forint pályázható. A rendelkezésre álló háromszázmillió forint keretösszegen belül kétszer ötvenmillióból pedig olyan eszközöket lehet beszerezni, amelyek a másik eszközlistán nem szerepelnek. Arra a kérdésre, hogy hogyan folyhatnak bele a háziorvosok az egészségügy alakításába, a szakember úgy reagált: Lehetővé tettük például hogy rálássanak az egyéb közfinanszírozott ellátásokra a saját betegeiknél. Követni tudják pácienseiket, hogy azok ne vándoroljanak szükségtelenül orvostól orvosig, s ne végezzenek rajtuk fölösleges vizsgálatokat, pláne terápiákat. A háziorvos szervezheti azt az utat, amelyre betegének a legeredményesebb és leggyorsabb gyógyulás érdekében szüksége van. Számítunk is a visszajelzéseikre.

A teljes cikk a Magyar Hírlap – online oldalán olvasható.