Naponta tizenketten belehalnak a várakozásba

Ezzel szemben kevesebb mint százezer szervdonációt végeznek. Gálvölgyi János unokája, Simon azon szerencsések közé tartozik, aki még időben megkapta a megfelelő szervet. Sokaknál azonban csak évek múltán kerülhet sor az életmentő műtétre. Naponta átlagban 12-en bele is halnak a várakozásba – írja a Magyar Nemzet – online.

A WHO felmérése szerint a világon évente 200 ezren kerülnek fel a transzplantációs várólistára. Ebből Európában 57 ezren vannak, közülük átlagban 12-en halnak meg naponta azért, mert nem kapnak időben életmentő szervet. Hazánkban 995-en szerepelnek a listán. Több mint kétszer annyian, mint amennyi beavatkozást tavaly végeztek.

A donorhiány világméretű és egyre inkább súlyosbodó probléma. A 2011-es felmérés szerint a magyar lakosság 46 %-a ismeri a feltételes beleegyezés elvét: amely szerint ha valaki életében nem tiltakozik szerveinek felhasználása ellen, akkor szervdonorrá válhat. Vagyis az a beteg, akit agyhalottá nyilvánítanak, szervdonorrá válhat akkor, ha alkalmasak a szervei az átültetésre. Emellett élődonor lehet az, aki felajánlja valamelyik szervét a hozzátartozójának.

Évente 140 ezren halnak meg Magyarországon, ebből ötszáz-ezer az agyhalottak száma. Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda igazgatója úgy nyilatkozott: egy agyhalott akár hat életet is megmenthet. 2010 áprilisától egy éven át kísérleti jelleggel vizsgálták a kórházi koordinátori rendszert. Ez idő alatt a programban részt vevő orvosok minden agyhalottat bejelentettek, így 15-ről 37-re nőtt a donorszám az adott kórházakban. A sikeres próbaév után ezt a módszert 45 intézményben szeretnék bevezetni – fűzte hozzá Mihály Sándor. A legfiatalabb donor 7 hónapos, a legidősebb 81 éves volt. Tavaly 329-en kaptak életmentő szervet.

Többek között Gálvölgyi János unokája, Vargha Simon is. Az édesanya, Gálvölgyi Eszter elmondta, Simonnál hároméves koráig több mint tízszer diagnosztizáltak tüdőgyulladást. Az óvodába kerülése után a mandulái gyulladtak be, ezért azt javasolták, vetessék ki. A műtét előtt a szülők átfogó vizsgálatot kértek, majd a lelettel és fiukkal együtt felkerestek egy természetgyógyászt, aki korábban nefrológusként praktizált. Az orvos látva a leleteket és Simont, azonnal elküldte őket a veseközpontba, ahol vesenefrózist állapítottak meg nála. Így kezdődött el a kisfiú kálváriája. Infúziót kapott tele gyógyszerekkel. Ennek ellenére mégis romlottak az eredményei. A szülők tudták, hogy hamarosan leállhat gyermekük veséje. Az „elképesztő eredmények miatt" fia felkerült a transzplantációs listára. Az egyes számú gyermekklinikán felvetették az élő donoros transzplantáció lehetőségét. A leletek alapján kiderült, hogy az édesapa, Balázs tökéletes donor lenne. Így júniusban végrehajtották a transzplantációt. Simon félévnyi otthontanulás után 2012-ben mehetett ismét iskolába. Első napja után azt mondta: „Anya! Azt hiszem, ez volt életem legklasszabb napja."

A műtét óta is vidám, érdekli az űrkutatás, a csillagászat, szereti a matematikát, a síelést, a tollasozást, és szívesen olvas tudományos könyveket. „Simon még nem fogta fel teljesen, hogy mekkora dolgot tett érte az édesapja. Ez nem kis áldozat volt a férjemtől" – fűzte hozzá az édesanya.