Egészségügyi reform: csak belebukni lehet?

A magyar lakosság egyre többet költ magánegészségügyre. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján már évi 950 milliárd forintot fizetnek erre a magyarok (vagyis fejenként évi 100 ezer forint megy magánegészségügyre) – mondta Molnár Csaba, a Political Capital munkatársa egy minap megjelent, átfogó tanulmány bemutatóján. Mindez már harmada a teljes magyar egészségügyi költésnek, és a magánszféra elsősorban a járóbeteg-ellátásban jelent meg, de kezd erősödni a fekvőbeteg-ellátásban is - tudósított a telex.hu.

A szakemberek azt is pontosan látják, hogy mely területeken használjuk leginkább a magánszférát. A top 3 szakág a fogászat, a nőgyógyászat, illetve a bőrgyógyászat, de egyre jobban terjed a laborvizsgálatokban, az egynapos sebészetben, a belgyógyászatban, illetve a gyerekgyógyászatban is.

Molnár Csaba a jelen mellett a jövőt is kutató tanulmányban a kilátásokról is beszélt. A 2010 óta regnáló Fidesz-kormányoknak ugyanis mindig is erős felhatalmazásuk volt, de mégsem volt igazán kiemelt az egészségügy megreformálása (ahogy az oktatásé sem). Ezt bizonyítja az egészségügyi kiadások alacsony, ráadásul csökkenő aránya a magyar GDP-ből, de erre utal az is, hogy a kormányzati struktúrában miként kezelik az ágazatot (mint tudjuk, mostantól eléggé unikális megoldásként a belügyminiszter alá tartozik a szakterület).

A szakemberek szerint sok minden segítette mégis a magánoldal fejlődését, és cikkünk innentől alapvetően azt vizsgálja, hogy miként lehetne még jobban előrelépni.

Egy fejlettebb, hatékonyabb magánegészségügyi piacon alapvetés lenne a több biztosító és a professzionális finanszírozás megjelenése. Rendkívül érdekes, speciálisan magyar hatásmechanizmussal, de ennek mintha valamikor a Gyurcsány-kormány alatt elveszett volna az esélye. De cikkünk szempontjából az a lényeg, hogy hiába beszélünk több mint egy évtizedes eseményekről, mégis máig itt maradt az önmagát is beszorító, megbéklyózó politikai kommunikáció, vagyis a Fidesz képtelen nyitni a magánpiac irányába.

Attól fél ugyanis, hogy majd azzal támadják, hogy fizetőssé teszi az egészségügyet, így egy különös trend zajlik, hivatalosan soha nincs ilyenről szó, miközben a közegészségügy alulfinanszírozásával és a kapacitásszűkével rejtetten mégis sok beteget irányít át a magánegészségügybe.

Vagyis maradnak a lopakodó reformok, aminek következtében a biztosítói és a szolgáltatói ágon is tapasztalható erősödés, de nem az állam tevékenysége nyomán, hanem inkább annak ellenére.

A magyar egészségügy további problémája, hogy nem egységes a minőség. A kórház, az orvos nyilvánvalóan más, de itthon aztán tényleg nagyon különböző lehet. Magyarországon ma sem működőképtelen az állami egészségügy, de a homogenitás nagyon hiányzik.

A nagyjából 40 ezer magyar orvos között sokféle „minőség” van, az igazán jókért óriási a verseny, de sajnos a gyenge is könnyen talál helyet. Az országban nincsen kétrendszernyi orvos, aki pedig reggel kelletlenül viselkedik a kórházban, az délután a magánintézményben is alapvetően ilyen marad, miközben olyat is hallottunk, hogy van különbség, mert számít az igazodás, a mérés, a környezet.

Továbbiak a cikkben