Egy aneszteziológus vallomása a kiégésről

"Megannyi valaha lelkes kollégát látok naponta fásultan átlépni tragédiák fölött”

A segítő szakmák képviselői számára az egyik legnagyobb kihívás: hogyan kerüljék el a kiégést… Igaz ez az egészségügyi dolgozókra is, akik közül sokan túlterheltek, alulfizetettek, miközben az egyik legnemesebb emberi hivatást űzik, és óriási a felelősségük a beteg emberek gyógyulásában. A wmn.hu aneszteziológus szerzője, dr. Máté-Horváth Nóra elmondja, hogyan küzd a „burnout” ellen.

...

Megannyi valaha talán lelkes kollégát látok naponta fásultan, flegmán és nemtörődöm arccal elmenni a folyosón aggódó betegek és hozzátartozók közt, rezzenéstelenül átlépve tragédiák fölött.

Rengeteg kommunikációs hiba, oda nem figyelés, sértés vezethető vissza az egészségügyi dolgozók kiégettségére, ami ugyan felmentést sosem adhat, mentségként sosem szolgálhat, de magyarázatként talán igen. A kiégés eltemetheti a hivatástudatot, az emberek iránt érzett kötelességtudatunkat, és a legsúlyosabb esetben eltemetheti az önmagunk iránt érzett szeretetünket is.

Mindenkinek a saját módszerét kell megtalálnia a lelke megóvására. De mégis, ebben a hármasban benne van minden, ami ennek a lefelé húzó spirálnak a megtöréséhez kell. Én is megtaláltam a magam útját, megtaláltam a saját módszereimet, hogy hogyan töltsem vissza a lelkesedést magamba.

Része ennek az a heti négy alkalom, amikor elviszem a gondolataimat futni. Része ennek az, hogy az orvosi szakmám mellé beemeltem félállásban egy lelki segítő szakma aktív gyakorlását is, hivatásszerűen figyelve a mások- és a magam lelkére egyaránt. Része ennek az, hogy beszélgetek, kapcsolódom, együtt vagyok emberekkel. És része az is, hogy most épp a kiégésről írok.

Szeretem az új utamat, mert ennek köveit már sokkal tudatosabban raktam le, mint a régiét, és ez sokkal inkább én vagyok, mint a nyomás alatt senyvedő kezdő rezidens. Mindegy, ki miben találja meg a saját énvédelmi módszereit: a sportban, a zenében, az elvonulásban vagy a társas kapcsolataiban, a családjában vagy az egyedüllétben, egy önsegítő csoportban, egy teljesen új szakmában vagy a réginek egy új aspektusában. A lényeg, hogy keressük azt, amivel megőrizzük magunkat és a hivatástudatunkat.

Ennek a szakmának csak így van értelme!

Figyeljünk oda egymásra. Figyeljünk oda magunkra.

További részletek a cikkben.