Egy Angliában dolgozó magyar ápolónő története

Krisztina már elmúlt negyvenéves, amikor úgy döntött, húszévnyi munka után hátat fordít a magyar egészségügynek. Vagy inkább az egészségügy volt az, ami hátat fordított neki. A 2000-es évek elejéig meg tudott élni ápolói munkájából, de nem csak ő, mindenki más. Nem is volt jellemző, hogy tömegével hagyták el a magyar ápolók az országot, ma viszont az ápolóhiány sokkal feszítőbb, mint a sokat emlegetett orvoshiány - olvasható a 24.hu-n.

Hónapról hónapra élt ugyan, megtakarítása nem nagyon volt, de mindig kijött a pénzéből. Aztán 2010 után, túlórákkal és másodállással sem ment ez. Jött a tél a 60 ezres gázszámlákkal, amit ki kellett fizetni. Soha nem tett még ilyet, de akkor muszáj volt: személyi kölcsönt vett fel.

A 2013-as egészségügyi béremelést úgy várta, mint a messiást. Úgy is lett beharangozva, hogy minden sokkal jobb lesz. Aztán amikor megláttam, hogy a béremelés után 600 forinttal keresek többet, azt mondtam, kész, vége. Elmegyek – mesélte a 24.hu-nak Molnár Lamos Krisztina, mi volt az utolsó csepp a pohárban.

Felmérte a helyzetet, és belátta, ha Magyarországon marad, abból semmi jó nem lesz. Az utolsó egy-másfél éve arról szólt, hogy négy gyerekének (akik most már szintén Angliában dolgoznak gondozóként) bundáskenyeret vagy palacsintát adott enni, mert az jött ki az ápolói fizetéséből.

A béremelés után bruttó 125 ezer forint volt a fizetési papírján. Erre jött rá a 30 ezer forintos műszakpótlék, mert állandóan éjszaka dolgozott, és kapott még 20 ezer forint ágy melletti pótlékot is. Így vitt haza nettó 150 ezret. Nem csoda, hogy másodállást kellett vállalnia. Volt olyan, hogy éjszakaiból mentem a nappali műszakba. Nem tudom, hogyan bírtam, honnan volt rá erőm, de muszáj volt csinálni – idézte fel Krisztina az utolsó magyarországi éveket.

„Ennek így nem volt értelme. Nem akartam, hogy a gyerekeim azt lássák, úgy dolgozom, mint az őrült, soha nem vagyok otthon, és mégsem tudunk venni egy normális cipőt, nem tudunk rendesen enni, nem jutunk el színházba, moziba. Nem ilyen mintát akartam nekik mutatni." 2014-ben érkezett Angliába, azóta is ott dolgozik. Tapasztalataiból, a munkakeresésről és az ottani helyzetről könyvet írt.

További részletek a weboldalon.