Egy csendes generáció

Elfogadóak, nem lázadnak, a világmegváltás gondolata meg sem fordul a fejükben. Személyes kapcsolataikban sem túl céltudatosak: mind többen vállalják fel azt, hogy egyedül akarnak élni, gyermeket pedig sokan nem terveznek - írja legfrissebb számában a Figyelő.

Utoljára a második világháború előtt született nemzedék volt ennyire passzív – derül ki a Magyar Ifjúság 2012 kutatás részleteiben elsőként lapunkban megjelenő eredményeiből. Az értékváltozás a politikai gondolkodás más dimenziójában is tetten érhető. Mind többen megengedőek a szélsőséges nézetekkel kapcsolatban: tízből négyen hiszik csak minden más politikai rendszernél jobbnak a demokráciát. A politika iránti általános érdeklődést ötfokú skálán mérték – csakúgy, mint 2000 óta négy évente mindig.

Az összehasonlításból az látszik, hogy noha sosem hozta igazán lázba a téma az ifjúságot, tavaly minden korábbi értéket alul múlt az érdektelenség. 57 százalékot egyáltalán nem érdekel a politika, nagyon lelkesnek tízből csupán ketten tűntek. A Magyar Ifjúság 2012 felmérés eredményei összességében markánsan jelzik a fiatalok romló társadalmi közérzetét, a politikai szocializáció zavarait és a demokratikus berendezkedés iránti apátiát.

Egyértelműen az látszik, hogy immár nemcsak a felnőtt társadalom, de a fiatalok is kivonultak a szervezett, politikai közösségekből. „A mostani 15-29 évesek passzivitása, vagy bizonytalansága ráadásul nem korlátozódik a közéleti területekre, hanem átfogóan van jelen a generációban" – hívja fel a figyelmet Székely Levente kutatásvezető. Akár a tartós párkapcsolatok hiányára, a gyermekvállalási kedv csökkenésére, a döntően otthon töltött szabadidőre, akár a szinte ki sem mutatható vállalkozási kedvre gondolunk, ezek mind az elköteleződés hiányát, a bizonytalanságot mutatják. Persze a bizonytalanság nem a fiatalokból ered, ez csupán reakció a világra, amelyben élnek, a világra, ahol a házasságok fele válással végződik, ahol a munkahelyek egyik napról a másikra megszűnhetnek.

Egy ilyen környezetben a gyors alkalmazkodás a túlélés egyik legfontosabb eszköze, az elköteleződés tehát versenyhátrányt jelent. A passzivitás, az alkalmazotti lét utáni vágyakozás, a felelősség elhárítása azonban aggodalomra ad okot, ugyanis ez inkább kényelmes, mint jó válasz a bizonytalan körülményekre. A felmérés eredményeiről részletesen a Figyelő legújabb számában olvashatnak. (Figyelő 30-36. oldal)